Gyerekkoromban egy szombat esti tévézés közben láttam egy számomra megrázó filmet. Az volt a címe, hogy Gorillák a ködben. Alapjaiban változtatta meg a felfogásomat az emberekről és a természetről.

Munkám során a kezembe került Dian Fossey Gorillák a ködben című könyve, ami az elkészült filmet is inspirálta. Itt volt hát az idő, hogy újra Fossey és a gorillák után induljak a ködbe.

Dian Fossey az életét tette fel arra, hogy tanulmányozza a hegyi gorillák életét Ruandában. 1967-ben létrehozta a Karisokei Kutatóállomást, amely mindent megváltoztatott, amit a gorillákról és a Virunga hegységről tudunk. Ez a könyv mementója annak, hogy egy kitartó szenvedélyes ember még arra is képes, hogy megváltoztassa a világot, ha csak rövid időre is. A könyvben több gorillacsalád életét is megismerhetjük, akiket Dian kutatásai során megfigyelt. Nekünk magyaroknak is okoz külön örömet a könyv, hiszen Dian az egyik vezérhímet Bartóknak nevezte el!

A könyv sőt mondhatnám, hogy Dian fő művének segítségével tökéletesen megismerhetjük ezeknek a gyönyörű teremtményeknek az életét.

A gorillák a ködben tökéletes leírása egy egyszemélyes keresztesháborúnak. Megmenteni a természetet , a gorillákat az orvvadászoktól, sőt néha még magától a nemzeti park igazgatójától is, aki semmi mást nem lát a gorillákban csak üzletet. Ezért mondjuk még attól sem riadnak vissza, hogy teljes gorillacsaládokat irtsanak ki, hogy egy kölyköt megszerezhessenek, amit külföldre tovább értékesítenek...

De nem tudok szó nélkül elmenni Coco és Puck esete mellett sem, a két gorillakölyköt Dian nevelte miután a családjuk elpusztult, ahelyett, hogy visszaszoktathatta volna őket a természetbe, át kellett adni a kölyköket a Kölni állatkertnek. Dian külön kérte, az állatkerttől, hogy az állatokat ne kelljen átadnia. A válasz elutasító volt. A cirkusz győzött az igazság felett. Mikor ezt a fejezetet olvastam, eszembe jutott Lawrence Anthony, akinek a könyvében az Elefántsuttogóban azt olvastam, hogy "nekem akkor legszebb a kalitka ha üres." Úgy érzem igaza van.

A természet és annak rendje csodálatos dolog, még ha sokszor kegyetlennek is tűnik számunkra. Sokszor előfordul a különböző gorillacsaládok között összecsapások és kölyökgyilkosságok is. Számunkra ez meghökkentő és brutális, de a természetben ez előfordul. De gondoljunk bele abba is, hogy ezek a gorillák képesek meghalni a kölykeikért, családjukért. Dian kedvenc gorillája Digit is erre a szörnyű sorsra jutott. Orvvadászok végeztek vele míg a családját védelmezte.

Dian élete tragédiával végződik 1985-ben brutálisan meggyilkolják. Testét a Karisokei Kutatóközpont területén kedvenc gorillája Digit mellett helyezik végső nyugalomra. 2019-ben pedig elpusztul az utolsó gorilla is, akit még Dian életében látott.

Dian életét eltudták venni, de munkássága nem veszett a ködbe, a mai napig itt van velünk és irányt mutat. Új eltökélt, bátor emberek léptek a helyére, akik továbbra is megakarják őrizni a Virunga Nemzeti Parkot. Ez egy háború, amit nap megvívnak ezek az emberek. 2021 januárjában hat vadőr vesztette életét egy fegyveres támadás során. De Virunga még mindig él. Köszönhetően az elhivatott parkőröknek, gondozóknak és vezetőknek. De rengeteg szervezet próbálja felhívni a veszélyre és a problémákra a figyelmet. Magyarországon a Jane Goodall Intézet tesz komoly erőfeszítéseket. A Netflix is felfigyelt a témára és Virunga címmel egy nagyon komoly dokumentumfilmet tett le az asztalra. Érdemes megnézni.

Könyvtári podcastunkban is foglalkoztunk a témával, amit az alábbi linken tudtuk meghallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=Q4AM2F_zCSQ&list=PLSotsxSZlm5aI5WqcSHNd-xIeQ0LLlmJW&index=5

Köszönjük Dian Fossey, hogy utat mutattál a ködbe. Jó olvasást!

Robert Merle több a második világháborúval foglalkozó regényt is írt. Valószínűleg nem véletlenül, hiszen a saját bőrén tapasztalta meg a háborút és annak következményeit. Ez a tapasztalat rengeteg remek könyvet eredményezett. Ilyen a most bemutatásra kerülő regénye a Két nap az élet is. 

A könyvből nem hangzik el a helyszín neve, de könnyen ki lehet következtetni, hogy Dunqkerque (Dunkirk) a második világháború idején. Főszereplőnk egy fiatal katona Maillat, aki a város utcán kóborol és várja, hogy a németek megérkezzenek és hadifogságba essenek. Maillat és bajtársai egy lakókocsinál tábort vertek és élik mindennapi kis háborús életüket és csak várják, hogy történjen valami. Igazi kis család a csapatuk, a napi rutinjával és évődéseikkel. Talán a regényben ez a legszörnyűbb várni, várakozni és gondolkodni azon, hogy vajon mi is fog történni velünk. Életben maradunk, vagy valamelyik nap lebombáznak a németek? Sikerül feljutni egy hajóra, ami átvisz minket a Brit szigetekre? 

De mi is az élet? Mi is a halál? Van egyáltalán értelme a háborúnak és az életnek? Vagy az egész csak egy illúzió, egy hatalmas sodródás az elkerülhetetlen felé? Nehéz megmondani, de úgy gondolom, hogy a főszereplőnk Maillat fejében (és Merle fejében) ezek mind mind felmerültek és nem hagyták nyugodni. Miközben általános zavartság, fejetlenség  jellemző és nyomorgó katonák tömegét látjuk, akik bizakodnak abban, hogy feljutnak egy szövetséges hajóra.

A bénító félelem jelenléte, amikor egy égő hajóról az emberek nem mernek a vízbe ugrani, inkább elevenen égnek el. Amikor már  a halál és annak látványa sem tud belőlünk mélyebb érzelmeket kiváltani.

A könyvből származó kedvenc idézetem, hűen tükrözi Merle véleményét a háborúról: " - De nemcsak a háború képtelenség. Embert ölni minden esetben képtelenség.    -Miért?    - A természet maga vállalkozik rá. Aljasság segíteni neki."

Dunqkerque egy súlyos vereség volt a szövetségesek számára a náci Németországgal szemben, de viszont egy új kezdet, egy új remény szimbólumává is vált, ami meghatározó lesz a háború végkimenetele szempontjából.

Jó olvasást!

Már a középkorban a lovagok életében is meghatározó szerepet töltött be a sakk, hiszen a hét lovagi készség egyike volt. Tehát, aki nem tudott sakkozni az nem mondhatta magát igazi lovagnak.

De mi is valójában a sakk? Játék, sport, stratégia, esetleg művészet vagy ez mind egyben? Egy biztos, hogy még a 21. században is elismeréssel tekintünk a sakknagymesterekre és azokra, akik űzik ezt a nagyszerű játékot.

Ez a könyv egy nagyszerű játékosról Polgár Juditról szól, aki fenekestül felbolygatta a sakk elit életét és egy remek író, aki mindezt formába. Partira fel!

Polgár László, aki egy lányos apuka, hiszen három lánya is született. De újító nevelési módszerei, amivel a lányaiból a legjobbat akarta kihozni, mérhetetlen sikereket hoztak nekik és Magyarországnak is. De ne feledjük tette mindezt a 80-as években komoly ellenszél közepette. Az élet viszont őt és a lányokat igazolta. Természetesen a siker itt sem magától értetődő volt, hanem komoly erőfeszítések és lemondások kellettek, ahhoz hogy idáig eljussanak.

Gondoljunk csak bele, hogy micsoda felháborodást válthatott ki, hogy Polgár László kijelentette, hogy a lányok a férfiak között indulnak, hiszen csak ott lehet kellő mértékben fejlődni. Az akkori rendszernek és gondolkodásmódnak ezt nem volt könnyű megemészteni. Vagy mit érezhetett az a felnőtt nagymester, akit megvert egy tizenéves lány és később a liftajtóba verte a fejét, hogy ez vele megesett.

A könyv elsősorban Polgár Juditról, az ő életéről, történeteiről szól. Én korábban nem sokat tudtam a sakkról. Az alaplépésekkel tisztában vagyok és talán egy partiban egy másik amatőrrel szemben képes lennék helytállni. De ahogy a könyvet olvastam rá kellett jönnöm, hogy a játékosok már akkor küzdenek egymással mikor még le sem ültek az asztalhoz. Itt nem csak a lépések számítanak hanem komoly pszichológiai hadviselés is folyik. Polgár Judit mindösszesen 15 évesen megszerezte a nemzetközi nagymester címet, ami új rekordnak számított. Több ízben találkozott Bobby Fischerrel aki szintén forradalmasította a játékot, de sajnos hivatalos partira nem került sor köztük.

Polgár Judit megszámlálhatatlan világbajnokot győzött le pályafutása során és rengeteget tett azért, hogy Magyarország felkerüljön a sakk világtérképére.

Kepes András a tőle megszokott profizmust és stílust hozza a könyv írásakor. Nem egy száraz életrajzi adatokkal és eredményekkel teletűzdelt adatsort kapunk, hanem történetekkel, fotókkal jól illusztrált már már regényekbe illő sztorikat a Polgár családról és Juditról, de ez itt mind valóság és ez a legjobb benne!

Könyvtárunkban elindítottuk a Halis podcast nevű beszélgetős műsorunkat, ahol nemrég Nagykanizsa és sakk volt a témája, amiből az is kiderül, hogy van-e kapcsolat Polgár Judit és Nagykanizsa között. Az adás az alábbi linken meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=4BGXjB4uRBM&list=PLSotsxSZlm5aI5WqcSHNd-xIeQ0LLlmJW&index=9

Jó olvasást!

Egy mesekönyvet mutatok be jelenkönyvajánlómban. Jó érzés volt, jelen világunkból kicsit kiszakadni és elutazni Dombaljára. Annyi nehézség, szorongás és félelem közepette, a koronavírus járvány idején igazi  felüdülés elmerülni ebben a mesében. Külön öröm számomra, hogy a szerzője nagykanizsai.

A történet ott kezdődik amikor főszereplőnk Réka dédnagyszüleivel megérkezik Dombaljára. Már a megérkezése is komoly eseménynek számít a piciny faluban. Reza és Naca néni akik a falu "hírmondói"  alig várják, hogy meglássák a jövevényeket. Nem kell aggódni, a gyerekek gondoskodni fognak az öreg nénikről. Körtáncon, keresztül bújócskáig mindent kipróbáltatnak az idős hölgyekkel. Ezekről a kedves történetekről a saját gyerekkori nyaralásim jutottak eszembe, amikor a nagymamámnál több hetet eltöltöttem. Jó érzés volt, hogy a mese ilyen kellemes emlékeket ébresztett fel bennem.

Ennek a történetnek a különlegessége abban rejlik, hogy nem akar több lenni, mint mese. Bármikor megélhetjük, megtapasztalhatjuk ezt a különleges kalandot. Egy olyan világba kalauzol el minket, amit már lehet, hogy egy kicsit elfelejtettünk ebben a rohanó világban.

Réka sok érdekességet megtanul a természetről, a borzokról és egy különleges növényről is amit török rózsának neveznek. Tani bácsi pedig közelebbről is megismerkedik egy villanyoszloppal.

A török rózsához egy helyi török kori legenda is kötődik, amit a dédpapa fog elmesélni a gyerekeknek. Amiben van hercegnő, törökök, bátor lovag és természetesen szerelem.

Egy szerethető történet, ami rengeteget merít a való életből és tanít minket felnőtteket és gyerekeket egyaránt. Én nagy kedvvel olvastam, a gyerekeim pedig szívesen hallgatták a regényt. A végére már nagyon tudni szerették volna, hogy mi fog történni  Sárkánysziget lakóival.

Ha kedvet kaptatok a mese elolvasásához, akkor a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár által fejlesztett honlapon, az azolo.hu-n egy játékos kérdőívet is kitölthettek a regénnyel kapcsolatban:

https://azolo.hu/azolo/konyvek-listaja.html/?szur=1&parent_menu=5&key=&author=&title=r%C3%A9ka+%C3%BAjabb+kalandjai&serial=&whos_for=0&keres_kuld=OK

Jó olvasást és jó szórakozást!

Ernest Hemingway a 20. század irodalmának és történetének is meghatározó figurája volt. A mai napig örömmel és áhítattal vesszük a kezünkbe az Öreg halász és a tengert vagy az Akiért a harang szólt című klasszikust. De maga a személyisége és nyughatatlansága, vakmerősége és magánélete sem hagyja nyugodni a 21. század emberét.

Részt vett a spanyol polgárháborúban, a második világháborúban, támogatta a kubai forradalmat. Olyan, mintha az ő élete is egy regénye lapjairól lépett volna elénk.

Sokakat ihletett már meg Hemingway élete, így volt ezzel Ungvári Tamás is, aki egy pörgős és elgondolkodtató kalandregényt varázsolt az író köré.

Főhősünk egy magyar diák, aki 1962-ben Párizsban tanul és disszertációját Ernest Hemingway kubai korszakáról írja. Senki sem gondolná, hogy egy ilyen irodalomtörténeti kutatás már már kémregényekbe illő nyomozásba torkollik. De fiatal diák barátunk csak sodródik az eseményekkel és egyre mélyebbre és mélyebbre kerül ebben a kusza történetben, ahol már azt is nehéz eldönteni ki mond igazat vagy hol húzódik a valóság és fikció határa.

Hemingway "szelleme" végig kíséri a történetet ahogy haladunk előre a történetben egyre többet és többet tudunk meg az életéről. Milyen szenvedélyes és kemény emberről van szó. Mennyire impulzív ha arról van szó, hogy egy gyerek bajba kerül. Mennyire szereti az állatokat és főként a macskákat.

De, hogy jön a képbe Kuba? Erre szeretne mindenki válaszokat kapni vagyis majdnem mindenki mert vannak akiknek azaz érdeke, hogy ne derüljön ki mi is történt 1942-ben Kubában. Versenyfutás kezdődik az idővel és a különböző hatóságokkal, hogy végre kiderüljön, hogy Ernest Hemingway mit is csinált 1942-ben Kubában.

Ungvári Tamás írói tudásának legszélesebb palettáját mutatja be a regényben, úgyhogy az ember ezt egyáltalán nem érzi nyomasztónak. Hogy példát hozzak erre, leírom az egyik kedvenc részemet a könyvből: "Eszembe jutott sokszor, mit jelent magyarnak lenni. A meghatározására persze sosem vállalkoztam, de odáig eljutottam, hogy a mi hazánkban minden egyes ember elvárja, hogy valaki gondoskodjék róla. Csoportokba, klánokba tömörülnek, családot alapítanak, netán a párthoz vagy más szervezetekhez igazodnak, csak azért, mert nem bíznak önmagukban. Kapaszkodnak valakibe, kapaszkodnak valamibe, előre be akarják biztosítani a jövendőjüket, ezért is tapadnak annyira a múlthoz, mert hiszen a múlt a jövő alapja, s ezért kapcsolják ki folytonosan a jelent, vagy úgy, hogy visszarévednek a tegnapba, vagy úgy, hogy csak a holnapra függesztik a tekintetüket."

Egy szó mint száz, Hemingway, Kuba vigyázz! Érkezünk!

Jó olvasást!

Rengeteg formában feldolgozták már a második világháború történetét. Nehéz olyan darabkát találni az események között, amivel már ne foglalkozott volna valaki.

A Hitler lovai pedig egy olyan történet, ami tud újat mutatni és a legjobb az egészben, hogy egy igaz történetről van szó!

Arthur Brand egy holland műkincsnyomozó (modern kori Indiana Jones), aki rég elveszettnek hitt műkincseket talál, talált meg. És miért olyan fontos megakadályozni az illegális műkincs-kereskedelmet? (Persze azon kívül, hogy felbecsülhetetlen értékek kerülnek egy gazdag sejk falára.) A válasz a terrorizmus. Rengeteg pénzhez jutnak a különböző terrorszervezetek abból, hogy műkincseket adnak el a fekete piacon. A szerző Arthur Brand ezeknek az ügyeknek a nagymestere.

A történetben két bronzlóé a főszerep, amik a második világháború idején a Birodalmi Kancellária  kertjében álltak úgy, hogy Hitler a dolgozószobájából mindig rálásson a szobrokra. A történészek a kezdetektől úgy vélték, hogy a többméteres lovak a háború utolsó napjaiban megsemmisültek. Mígnem napjainkban a feketepiacon feltűnik egy fotó a bronzlovakkal. Lehetséges, hogy az eredeti szobrok túlélték a háborút és több évtizeden keresztül nem tűntek fel senkinek? Ki is miért pont most akarja eladni őket? Kik állnak az egész ügy mögött?

A kémregénybe illő történetből ezekre a kérdésekre mind mind választ kapunk.

Számomra külön meglepetés volt, hogy mennyire életképesek a különböző náci csoportosulások, szervezetek napjainkban. A könyvben többször is olvashatunk a Stille Hilfe nevezetű szervezetről, amelyet Gudrun Burwitz alapított, aki nem más, mint Himmler lánya. (2018-ban hunyt el.) A szervezet volt náci háborús bűnösöket segít, hogy megússzák az igazságszolgáltatást és mindeközben várják, hogy felvirradjon a negyedik birodalom hajnala.

Arthur és csapata belemegy a "játékba", hogy a lovak nyomára bukkanhassanak, de az idő is szorítja őket, mert ha az eladók megneszelik, hogy valami nincs rendben akkor egyszerűen felszívódnak. Kiben bízhatnak is kiben nem? Vajon ki figyelt fel rájuk? Volt Stasi ügynökök? Neonácik? A német rendőrség vagy a nemzetbiztonságiak?

Valódi hajsza eltűnt náci műkincsek nyomában, ami hatalmas siker vagy ordas nagy bukással végződhet.

Lebilincselő igaz sztori, amelyet egy regényíró sem tudott volna szebben megkomponálni.

Jó olvasást!

Ebben az ifjúsági regényben  egy "csodákkal teli utazásról" lesz szó. Aminek a főszereplője a púpos Fiú (nevére később sem derül fény) és a titokzatos zarándok Secundus. A történet 1350-ben a középkorban játszódik, ami az emberiség történetében nem volt egy könnyű időszak. A pestis komoly pusztítást vitt végbe Európában, miközben komoly háborúk is dúlnak és a ki nem fizetett zsoldosok nem riadnak vissza semmitől, hogy igényeiket kielégítsék.

Ilyen körülmények között találkozik Secundus a zarándok és a kicsit számkivetett púpos Fiú, akiről senki sem tudja, hogy tud kommunikálni az állatokkal. A vándornak komoly küldetése van Szent Péter ereklyéit kell összegyűjtenie, hogy elérje a célját. Amire szüksége van: Borda; Fog; Hüvelykujj; Sípcsont; Por; Koponya; Sírkő. Ez a lista ami meghatározza hőseink útját. A fiú feladata lesz az, hogy az ereklyéket cipelje útitársának.

Minden egyes állomáson izgalmas és veszélyes feladatok várnak rájuk és időközben ellenségeket is sikerül szép számmal gyűjteniük. A történettel együtt a főszereplőket is egyre jobban megismerjük és kirajzolódik előttünk a múltjuk és cselekedeteik mozgatórúgói.

Az izgalmas kalandregény további előnye, hogy hitelesen próbálja bemutatni a középkori ember életét. Mennyire fontos volt az ember életében a vallás, a különböző ereklyék, amiket különböző szenteknek prófétáknak tulajdonítottak. Hittek benne, hogy ezek varázserejű tárgyak amelyeknek a birtoklásával vagy egyszerű látásával, megérintésével meggyógyulhatnak vagy gazdagok és sikeresek lehetnek.

Az út veszélyes, ahol a két utazónak egymást is meg és ki kell ismernie, ami egyáltalán nem egyszerű feladat. Mindkettejüknek komoly célja van, de vajon sikerülhet nekik a küldetés? Lehetséges, hogy Szent Péter összes ereklyéjét összegyűjtsék?

Egy olyan ifjúsági regényt tart a kezében az olvasó, ami felnőtteknek is kellemes időtöltést jelenthet. Ami még külön kiemelendő, hogy egy olyan regényről van szó, amit fiúknak kifejezetten ajánlott és olyan fiúkat is beszippanthat akik még nem kaptak rá az olvasás ízére. Ez az ifjúsági regény nincs szándékosan lebutítva nem kezeli az olvasóit gyerekként, ami további komoly értéket jelent.

Jó olvasást!

Kordos Szabolcs oknyomozói munkássága, amit elénk tár a "magyar valóság" legféltettebb bugyraiba kalauzol el minket. Jelenleg bemutatott könyvében sincsen ez másképpen, ahol a reptéri dolgozók - pilóták, stewardessek, földi kiszolgálók- életébe nyerhetünk betekintést. (Fontos megemlíteni, hogy az általam bemutatott kötet még a koronavírus járvány előtt íródott. Azóta a szerző megjelentetett egy újabb bővített kiadását a könyvnek amelyben már a pandémiához kapcsolódó sztorik is olvashatók.)

Ezt az iparágat, munkahelyet, amúgy is a legendák sora övezi. Sokan szeretnének pilóták lenni, vagy éppen légikisasszonyok. De milyen is valójában ez a munka? Tényleg olyan amilyennek elképzeljük vagy a filmekben látjuk? Kordos Szabolcs és interjúalanyai ezeket a kérdéseket is megválaszolják.

A légikisasszonyon történeteiből jól látszik, hogy sokan választják ezt a munkát a sokszínűségért, a pörgésért és nem meglepő módon, ha egyszer felhagynak ezzel az életformával, akkor nagyon nehezen találják meg a helyüket a "földi" létben. Természetesen mint minden munkahelyen itt sem úszható meg a necces szituációk vagy a konfliktusok. Részeg emberek, balhézó utasok vagy ne adj isten haláleset.

De ugye megemlítettem a bevezetőben a "magyar valóságot", ez nem volt véletlen. Elmesélem az egyik kedvenc sztorimat a könyvből. A stewardesseink a nagybani piacon megvásárolt árut, a gépen a mit sem sejtő utasoknak árulják, akik azt gondolják, hogy az őket utaztató cég termékei. A lebukás esélye kicsi egészen addig amíg egy kedves utas nem ír köszönő a levelet a cégnek a kedves ajándékokért és nem érdeklődne, hogy még hogyan juthatna több szépen csipkézett terítőhöz...

De a pilóták élete sem csupa móka és kacagás. Sokszor kerülnek kellemetlen szituációkba, de az eszüknek mindig a helyén kell lenniük. Nagyon izgalmas rész amikor a magánrepülőkről és azok elit utasai esik szó. Olvassátok el, hajmeresztő!

Olvashatunk többek között a Malév 1989-es gépeltérítéséről vagy, hogy hogyan kell fogadni egy amerikai elnököt a reptéren.

Izgalmas, tartalmas és szórakoztató könyv. Kapcsolják be öveiket, ez rázós lesz!

Jó olvasást!

Az elmúlt években nagyon felkapott lett John Williams író, ami azért lehet kicsit meglepő, mivel már 1994-ben elhunyt. Élete folyamán nem voltak zajos sikerei, mintha művei meghaladták volna a saját korát. De hogy az idő próbáját kiállták, mi sem bizonyítja jobban, hogy a Stoner című regénye napjainkban hatalmas sikernek örvend. Nézzük meg, hogy mi is olyan különleges benne.

Korábban már bemutattam egy John Williams regényt, a Butcher Crossingot, ami szintén nagyon tetszett, de ott is kihangsúlyoztam, hogy aki egy akciókkal teli pörgős regényt vár az csalódni fog. A Stoner című regénytől se ezt várjuk. Ez egy nagyon komoly lélekregény, fejlődésregény rólunk emberekről, az emberi létről.

William Stoner egy szegény paraszti családból származik, aki a szüleinek hála egyetemre mehet a 1900-as évek Amerikájában. Majd olyan szinten beszippantja az egyetem világa, hogy egyetemi oktatóvá válik és az irodalomnak szenteli az életét. Stoner életében minden úgy zajlik, ahogy elképzeljük egy felnőtt férfi tudatos életét. Munkája lesz, elismert oktatóvá válik, családot alapít, gyereke születik, házat vásárol, építi a karrierjét. Minden mint a nagykönyvben meg van írva. De vajon ez egyben azt is jelenti, hogy boldog? Ez jelentené a boldogságot? Vagy ezek a dolgok csak a kívülállók előtt ilyen szép? Mi található a színfalak mögött? Véleményem szerint a színfalak mögött ott található a valódi életünk. A küzdelmeink, félelmeink, tehetetlenségünk, dühünk, vágyaink, minden, ami meghatároz bennünket. És ezt John Williams pontosan tudja, ismeri és William Stonert használja fel arra, hogy ezt meg is mutassa nekünk.

Ha úgy vesszük, a történet nem bonyolult és nem is eget rengető, hiszen egy férfi életét nézhetjük végig, aki egyetemi oktatóvá és családapává válik. De ha elkezdjük olvasni a regényt, azt fogjuk észre venni, hogy nem akarjuk abbahagyni még egy fejezetet, na most már igazán tudni akarom, hogy mi lesz vele.

A történet számomra végig nyomasztó volt, nem egy boldog ember képe rajzolódott ki előttem, aki elégedett lenne az életével. A regény vége fele fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogy ennyi lenne egy ember élete? Megérte ezért ennyit küzdeni? A Stoner lezárása nekem megnyugtató választ ad ezekre az égető kérdésekre.

John Williams fentről ránk mosolyoghat, hiszen ha kicsit megkésve is, de a Stoner oda került ahová való, az elismert és megbecsült könyvek polcára. Biztosítva ezzel, hogy John Williams neve és emlékezete még nagyon sokáig tovább éljen könyveiben.

A Stoner rólunk emberekről, az életünkről szól. Egy életút, amit nap mint nap mi is láthatunk. Érdemes elolvasni, elgondolkodtató, szívhez szóló könyv.

Jó olvasást!

Nem régen vettem észre, hogy Johnny Depp főszereplésével, egy izgalmas film készült, a Barbárokra várva. Nem kellett sokat kutakodnom, hogy megtudjam ismét egy könyvadaptációról van szó. És régóta vallom, hogy mindig előbb a könyvet kell elolvasni, sajnos saját tapasztalataim alapján elmondható, hogy sokszor a filmek csak hasonmásaik a könyvnek.

Tehát ilyen körülmények között akadt rám rá J. M. Coetzee regényére.

De ki is valójában J. M. Coetzee? Nem véletlen, hogy a sajtó nem tőle hangos, hiszen ha teheti kerüli a nyilvánosságot, kedveli a maga által alkotott magányt. A barbárokra várva című munkáját már 1980-ban díjazzák, elnyeri az angol James Tait Black Memorial Prize-t. De pályafutásának csúcsa amikor 2003-ban elnyeri az irodalmi Nobel-díjat.

Ha röviden szeretném összefoglalni, hogy mi is a történet lényege, akkor elég csak el kell elolvasni Konsztantinosz Kavafisz azonos című versét. (https://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_184.html).

 A történet egy peremvidéki gyarmati területen játszódik, ahol még a nevek sem igazán fontosak. Azt sem tudjuk meg, hogy hol játszódik és nagyrészt a szereplők nevével sem vagyunk tisztában. Egy olyan világot képzeljünk el, ahol békében megél egymás mellett két teljesen eltérő kultúra. Nyilván vannak súrlódások, de azok igazából nem kezdik a kényes egyensúlyt. Ennek az összetartója egy korosodó helyi bíró, ő az aki egyben tartja a közösséget. De minden megváltozik amikor megjelenik a "Harmadik Iroda", akik azt az információt kapták, hogy a barbárok támadásra készülnek. Emberünk értetlenül áll a dolgok előtt, ő nem tapasztalt semmilyen zúgolódást, agressziót vagy esetleges barbár támadásról sincsen tudomása.

Joll ezredes átveszi az irányítást és szó szerint megszerzi, kicsikarja azokat az információkat amiket hallani akar. Kínvallatnak, kínoznak és ha kell embert is ölnek, de megszerzik a saját igazukat. A támadás elkerülhetetlen, a félelem irányít, de igazából ki ellen háborúzunk? Hol van az ellenség? Az erőszak az egyetlen válasz amit adhatunk?

Joll ezredes a szerzett foglyokat nyilvános kínzásnak teszik. Igazi "showműsort" rendez a helyi lakosoknak, akik megrészegülnek az erőszaktól és ez ellen a főhősünk sem tehet semmit. Felmerült bennem ki az igazi barbár? Vajon mindannyiunkban ott lakozik?  Miért van az, hogy az egyik társadalom, kultúra lenézi a másikat?  Lehet-e előrébb jutni ha állandóan a barbárokat keressük? Nem lehet hogy pont mi vagyunk azok?

De egy pillanatot vessünk a bíró figurájára is. Egy öregedő tisztségviselő, aki már nem akart semmit az élettől, nyugodtan le akarta hozni, ami még hátra van. De neki is szembesülnie kell saját magával, az értékrendjével, hogy mindaz amiben hitt az téves. Mondhatjuk, hogy számot ad saját magáról és a poklot megjárva felsejlik előtte az igazság.

A barbárokra várva 1980-ban íródott, de a problémák amiket taglal, napjainkban is jelen vannak. Ez a regény segíthet szembe nézni a félelmeinkkel, szorongásainkkal és a bennünk lakozó barbárral.

Jó olvasást!