Nem régen vettem észre, hogy Johnny Depp főszereplésével, egy izgalmas film készült, a Barbárokra várva. Nem kellett sokat kutakodnom, hogy megtudjam ismét egy könyvadaptációról van szó. És régóta vallom, hogy mindig előbb a könyvet kell elolvasni, sajnos saját tapasztalataim alapján elmondható, hogy sokszor a filmek csak hasonmásaik a könyvnek.

Tehát ilyen körülmények között akadt rám rá J. M. Coetzee regényére.

De ki is valójában J. M. Coetzee? Nem véletlen, hogy a sajtó nem tőle hangos, hiszen ha teheti kerüli a nyilvánosságot, kedveli a maga által alkotott magányt. A barbárokra várva című munkáját már 1980-ban díjazzák, elnyeri az angol James Tait Black Memorial Prize-t. De pályafutásának csúcsa amikor 2003-ban elnyeri az irodalmi Nobel-díjat.

Ha röviden szeretném összefoglalni, hogy mi is a történet lényege, akkor elég csak el kell elolvasni Konsztantinosz Kavafisz azonos című versét. (https://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_184.html).

 A történet egy peremvidéki gyarmati területen játszódik, ahol még a nevek sem igazán fontosak. Azt sem tudjuk meg, hogy hol játszódik és nagyrészt a szereplők nevével sem vagyunk tisztában. Egy olyan világot képzeljünk el, ahol békében megél egymás mellett két teljesen eltérő kultúra. Nyilván vannak súrlódások, de azok igazából nem kezdik a kényes egyensúlyt. Ennek az összetartója egy korosodó helyi bíró, ő az aki egyben tartja a közösséget. De minden megváltozik amikor megjelenik a "Harmadik Iroda", akik azt az információt kapták, hogy a barbárok támadásra készülnek. Emberünk értetlenül áll a dolgok előtt, ő nem tapasztalt semmilyen zúgolódást, agressziót vagy esetleges barbár támadásról sincsen tudomása.

Joll ezredes átveszi az irányítást és szó szerint megszerzi, kicsikarja azokat az információkat amiket hallani akar. Kínvallatnak, kínoznak és ha kell embert is ölnek, de megszerzik a saját igazukat. A támadás elkerülhetetlen, a félelem irányít, de igazából ki ellen háborúzunk? Hol van az ellenség? Az erőszak az egyetlen válasz amit adhatunk?

Joll ezredes a szerzett foglyokat nyilvános kínzásnak teszik. Igazi "showműsort" rendez a helyi lakosoknak, akik megrészegülnek az erőszaktól és ez ellen a főhősünk sem tehet semmit. Felmerült bennem ki az igazi barbár? Vajon mindannyiunkban ott lakozik?  Miért van az, hogy az egyik társadalom, kultúra lenézi a másikat?  Lehet-e előrébb jutni ha állandóan a barbárokat keressük? Nem lehet hogy pont mi vagyunk azok?

De egy pillanatot vessünk a bíró figurájára is. Egy öregedő tisztségviselő, aki már nem akart semmit az élettől, nyugodtan le akarta hozni, ami még hátra van. De neki is szembesülnie kell saját magával, az értékrendjével, hogy mindaz amiben hitt az téves. Mondhatjuk, hogy számot ad saját magáról és a poklot megjárva felsejlik előtte az igazság.

A barbárokra várva 1980-ban íródott, de a problémák amiket taglal, napjainkban is jelen vannak. Ez a regény segíthet szembe nézni a félelmeinkkel, szorongásainkkal és a bennünk lakozó barbárral.

Jó olvasást!