A nyugati emberek számára a japán kultúra, világ még mindig egy misztikus, sokszor nehezen értelmezhető társadalom. Itt gondolhatunk a szamurájok világára, vagy a második világháború szörnyű kamikaze és banzáj hadműveleteire is. Olyan emberekről beszélünk, akik életének mindennapi része a halál, egyáltalán nem tabuként gondolnak rá. Minden egyes napra úgy készülnek, hogy akár ez lehet az utolsó napjuk. A nyugati gondolkodás ennek szöges ellentéte, ezért is állunk sokszor értetlenül a Japán világ előtt. Szerintem Werner Herzog német filmrendező is hasonlóan gondolkodhat erről a kultúráról, hiszen a Dereng a világ című kisregényében a második világháború korszakába a japán megszállás alatt álló Fülöp-szigetekre utazhatunk, ahol megismerhetjük a való életben is létező Onoda Hiroo "hosszú háborúját."

A történet főszereplője Onoda hadnagy, aki a Fülöp-szigeteken teljesít szolgálatot a második világháború idején. Japán már nehezen tudja tartani magát. Csak idő kérdése, hogy mikor rohanják le őket az amerikaiak. De a hadnagy nem lesz a visszavonuló katonák között, hiszen különleges megbízást kap. Feladata lesz, hogy gerillaháborút folytasson a szigeten, amíg a japán csapatok vissza nem térnek. Feladatáról nem beszélhet senkinek, teljesen szabad kezet kap, egyetlen dolgot kivéve, mégpedig hogy nem lehet öngyilkos.

Onoda ezt a feladatát 29 évig fogja ellátni és akkor is csak úgy adja meg magát, hogy korábbi tisztjét megkeresik, a szigetre viszik és felmentik a katonai szolgálat alól. A könyvet gyorsan, akár egy délután alatt is el lehet olvasni, de amit maga után hagy, az napokig, hetekig is velünk marad. Vajon soha nem gondolt azt, hogy ideje lenne feladni, hogy a világ már továbblépett? Meddig tart a kötelesség, meddig kell katonának maradni? Miért kellene mindenáron az életemet feláldozni? Érdemes elgondolkozni azon is, hogy a japánoknak mit is jelentet Onoda háborúja. Hiszen az atombombák ledobása után létezett egy japán katona, aki még 29 éven keresztül harcolt. Valószínűleg nem könnyítette meg a háború lezárását és az emlékezést sem.

Talán a legfontosabb kérdés, hogy egy nemzeti hősről vagy egy tragédia főszereplőjéről kell beszélnünk. Onoda történet már sok mindenki fantáziáját megmozgatta, elég ha csak a Kincs, ami nincs című filmre gondolunk, ahol szintén egy a háború után továbbharcoló japán katonát láthatunk.

Hiroo Onoda visszatért Japánba, ahol a későbbiekben túlélőgyakorlatokat és táborokat szervezett japán fiataloknak. Földi élete 2014 januárjában ért véget.

A történet lehetne egy hősi eposz is, de számomra inkább annak a tanúságtétele, hogy egy háború mennyi és mennyi formában tudja elvenni a normális életünket. Olvassa el mindenki Herzog kisregényét és találja meg benne a saját igazát.

Izgalmas és szívszorító regény. Jó olvasást!