2003-ban jelent meg a hollywoodi sikerfilm az "Az utolsó szamuráj". A kultúrára gyakorolt hatása a mai napig meghatározó és ismét reflektorfénybe emelte a számunkra oly távoli japán kultúrát és szamurájokat. De jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy vajon mennyi valóság alapja van a filmben látottaknak. John Man könyvének elolvasása után sokat fog tisztulni a kép.

A nyugati világ számára a kelet elit harcosa a szamuráj mindig is egy érthetetlen, csodálatra méltó ember. A halál semmibevétele, a büszkeség fontossága, a sírig tartó lojalitás, mind-mind olyan erény, amit eltudunk képzelni egy igazi férfi tulajdonságainak.

Az utolsó szamurájt Szaigo Takamorinak hívják, aki tényleg az utolsó szamurájlázadás vezetője volt és halálával egy korszak is lezárult. A japán modernizáció végérvényesen lezajlik. De a történelem mint tudjuk sohasem fekete és fehér. Személyisége és megítélése rém ellentmondásos volt. A szerző nem kevesebbre vállalkozott, minthogy ezt a kalandos életutat végigjárja és válaszokat kapjon a Japán történelem zűrzavaros időszakára.

A könyv első felében megtudhatjuk milyen is volt egy szamuráj, milyen neveltetést kapott és hogyan válhatott azzá. Közben Szaigó gyermekkoráról is új információkat tudhatunk meg. Miért mondhatjuk Szaigó életét ellentmondásosnak? Hűséges a császárhoz, mindig az igazat mondja, modora sokszor sérti az arisztokráciát, rettentően önérzetes. Ez az utolsó tulajdonsága nem egyszer komoly gondokat okoz neki az életben.

Japán történeleme folyamán az elzárkózás politikáját folytatta, mígnem meg nem jelentek az amerikaiak, akik minden kétséget kizáróan a piacok megnyitását követelték a japánoktól, akár a fegyveres konfliktust is vállalva. Szaigó ebben az időszakban komoly pozíciót tölt be a császár udvarában, mégis úgy érzi nem úgy működnek a dolgok, ahogy kellenének. Ezért a császár egyik leghűségesebb szamurája úgy dönt, hogy lázadásba kezd, hogy felnyissa a császár szemét. Ugye érezzük ezt a komoly erkölcsi dilemmát? Szaigó döntése nem lehetett kétséges vagy siker vagy dicső halál a csatamezőn. Ezt a vele szemben felálló japán sereg parancsnoka is tudta. Élve csak egyikük távozhat a csatamezőről, ezt diktálja a becsület.

A japán és szamurájkultúra jelentősen hatott a nyugati világra is. A bevezetőben megemlített film egy ékes példája, de a Star Wars univerzumára is jelentősen hatott. Például Darth Vader siakját egy szamurájsisakról mintázták.

Szaigó Takamori kegyvesztett lett és hazaáruló. De nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a közvélemény nyomására újraértékeljék életét és szerepét. Ennek hatására napjaink egyik sokat emlegetett és megbecsült hőse Japánban.

A szerző saját maga is komoly utat járt be Japánban, hogy minél részletesebb képet adjon Japán történelmének egyik meghatározó momentumáról. Izgalmas és hasznos írást sikerült letennie az asztalra.

Jó olvasást!

A vérgőzös 20. század és hidegháború után abban bízhattunk, hogy az emberiség eljutott oda, hogy nem akarunk többször ilyen őrületben élni. Rengeteg ember dolgozott/dolgozik nap nap után, hogy a tárgyalóasztaloknál dőljenek el a fontos politikai kérdések, vitás ügyek, ne pedig csatamezőkön. De tévednünk kellett. 2023-ben már az orosz-ukrán háború második évében járunk és egyenlőre még nem látjuk a végét. De miért is írtam ilyen aktualitásokkal teli bevezetőt a mostani könyvajánlóhoz?- A rettentő hasonlóságok és párhuzamosságok miatt.

Szvetlana Alekszijevics fehérorosz Nobel-díjas írónő, több világhírű dokumentumregény szerzője. Talán az egyik leghíresebb munkája a Fiúk cinkkoporsóban, amiben a szovjet-afgán háborút mutatja be a szemtanúk szemüvegén keresztül. Interjúalanyai mind megjárták Afganisztánt vagy hozzátartozói olyan katonáknak, akik soha nem térhettek már haza. Az interjúk hol hosszabbak, hol rövidebbek, de mind-mind az ember elméjébe és szívébe hasítanak. Több fajta személyiséget ismerhetünk meg. Agresszív hithű katonákat, áldozatokat, összetört anyákat. Láthatjuk az egész háború brutalitását, ahogy egyszerű hétköznapi emberekből gyilkológépeket gyártanak. Ahol a halál és a halott emberek látványa a mindennapi élet része. Farkastörvények uralkodnak, amit ha nem tudsz betartani, akkor az afgán hegyek lesznek a nyughelyed.

Borzasztó volt olvasnom, amikor az orosz katonák megtalálták saját katonáikat levágott nemi szervvel a szájukban, azzal az üzenettel, hogy ők már nem fognak gyilkosokat nemzeni.

Az afgán kislány meggyilkolása, mert cukrot fogadott el a szovjet katonáktól. Szinte látom magam előtt ártatlan kis arcát, aki fel sem tudja fogni, hogy milyen kegyetlen világba csöppent bele.

Az anyák fájdalma, amikor a házuk ajtajában letesznek egy cinkkoporsót és elmondják, hogy meghoztuk a fiát és továbbállnak, ők végeztek a munkájukkal. Az anyák keserves sírása fiaik után, akikről azt állítják, hogy "hősként" szolgálták a hazájukat. Az anya pedig csak annyit tud mondani: -"Napsugaram, napsugaram tényleg te vagy az?"

És akik túlélték, a veteránok?- Ők sem lesznek már ugyanazok az emberek. Valami végleg eltörött bennük, ha egyáltalán sikerült épségben túlélniük ezt az egészet. Az interjúk sok esetben nyersek, őszinték, megmutatják a háború igazi arcát, a kegyetlenségét, és hogy az ember az egészben nem több feláldozható nyersanyagnál. Rengeteg történet és életút rajzolódik ki előttünk és Alekszijevics lerántja a leplet a háború és a rendszer szörnyűségeiről.

A könyvben szerepel az írónő bírósági pere is, mivel három évvel a megjelenése után perbe fogták a könyv miatt. A rendszer nem teljesen halott és mérges, amiért volt valaki, aki meg merte mutatni az igazi arcát. Hazáját elhagyva, emigrációba kényszerült, 2015-ben írói munkásságát irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták.

És a bevezetőben miért írtam párhuzamokról? A háború 1979-től 1989-ig tartott. A szovjet fegyveres erők veszteséges 15051 fő volt. Jelenleg az ukrán-orosz háború másfél évében nem hivatalos adatok szerint ennek a többszörösét szenvedték el. Ha Alekszijevics egyszer írni fog erről a háborúról is, vajon mennyire fog hasonlítani a Fiúk cinkkoporsóra? - Félek, nagyon.

2023-ban járunk. Az elmúlt pár év történései után nem könnyű a reményről beszélni vagy írni. Régóta foglalkozom a Jane Goodall Intézet munkájával és képességeimhez képest próbálok is segíteni. Tehát Jane Goodall neve nem volt ismeretlen számomra. Egy természettudós, akinek már önmagában az életútja fantasztikus, egy élő legenda. Kutatásaival megváltoztatta a tudomány hozzáállását az állatok világához. De ennél is többet tett értünk, megőrizte a reményt számunkra, hogy még mindig nem késő cselekedni, még mindig megmenthetjük a saját bolygónkat és talán a legfontosabb üzenete, hogy minden cselekedet számít. Ez a könyv Jane Goodallról és a reményről szól.

Douglas Abrams nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megfejtse Jane Goodall "titkát". Honnét jön ez az erő ez a bizalom, ez a remény? Mi hajtja és milyen céljai vannak még? Lássuk be napjaink világában nem nehéz elveszíteni a reményt, rengeteg okunk van rá, legyen az emberi vagy természeti. A két beszélgetőpartner többször találkozik és beszélgetnek a reményről. Érthető módon Doug-nak sokszor nehéz megemésztenie azt a pozitív energiát, ami Jane-ből árad. De a könyv őszinteségére jellemző, hogy a természettudós nem rejti véka alá, hányszor látott szörnyűséges dolgokat, rossz embereket, de mellette mindig ott voltak a jók is a segítő szándékúak is, akik magukban hordozzák azt a bizonyos reményt.

Jane-től az egyik kedvenc példám, amikor Dougnak elmeséli, hogy 1945-ben az amerikaiak ledobták az atombombát Hirosimára. Talán nem kell ecsetelnem, hogy micsoda pusztítást vitt végbe, de ennek ellenére van egy fa, ami azóta is él, mi ez ha nem az élni akarás szimbóluma, a természet megújulásának felfoghatatlan képessége. Ez az igazi remény.

Idén májusban volt szerencsém élőben is találkozni Jane Goodallal egy veszprémi konferencián. Idén már 89 éves és még mindig "turnézik", előadásokat tart szerte a világban. Nem hazudtolta meg önmagát, teljesen közvetlen volt, mosolygós, egy olyan ember, akit nem ismersz, de tudod, hogy nagyon szereted. Inspiráló és még ennyi idősen is lehengerlő előadásokat tart.

Természetesen sokan megkérdőjelezik, hogy vajon az önmagában elengedő-e, hogy megpróbálunk jók lenni, hogy jó dolgokat cselekszünk. Tényleg minden cselekedet számít? Nyilván erről hosszasan lehetne vitázni, de nem érdemes. Ha már jó dolgokat cselekszünk és inspiráljuk a jövő generációit, hogy ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, amiket mi, már akkor elértünk valami nagyon fontosat.

Ez a könyv egy életút bejárása, miközben a lélek és a természet dolgaiba is betekintést nyerünk. Egy olyan könyv, mely által csak többek leszünk!

Jó olvasást!

A regény az első világháború időszakában játszódik. Főszereplőink Charlie és Tom Peaceful két fiatal tizenéves, akik akaratuk ellenére belekeverednek az emberiség egyik legszörnyűbb és legértelmetlenebb háborújába.

Olvashatunk egy családról, akik mindig minden körülmények között kitartanak egymás mellett és együtt minden akadályt leküzdenek. Egyedülálló anya, aki a jéghegy hátán is megél és bármit megtenne a gyerekeiért. Charlie a legidősebb testvér, aki összetartja a családot és ha kell meg is védi őket. Tom a kisebbik testvér, aki felnéz a bátyjára és a legfontosabb támasza az életben. A harmadik testvér az értelmi sérült Big Joe, aki talán az egyetlen aki tudja mi az igazi boldogság és szeretet.

A két fiatal együtt jelentkezik a brit hadseregbe, de egyáltalán nem önszántukból. A könyv elolvasása után semmilyen háborús romantika, hősiesség nem fog érdekelni senkit sem. Egyszerűen azért, mert nem létezik. Értelmetlen pusztítás és milliók megnyomorítása egy testvérpár szemüvegén keresztül. A tisztek kegyetlenkedései minden naposak a közkatonákkal, úgy bánnak velük mint élő sakkfigurákkal, akik bármikor feláldozhatóak. Az ember nem több egy élő harci eszköznél, aki, bárkivel pótolható. Sárban, fagyban tetvek és patkányok között. Az élet minden szépségétől és jóságától megfosztva.

A regény szépen rámutat arra is, hogy a halál nem a legrosszabb. Az élők, a hozzátartozók élete végérvényesen megváltozott, tönkrement. Az épségben hazajutó katonák sem lesznek többé olyanok, mint voltak, az életüket megnyomorították.

De mi is a bátorság, mi a gyávaság? Jogunk van arra, hogy erről döntést hozzunk? 

Az első világháború folyamán a Brit hadsereg 290 katonáját végezték ki dezertálásért, parancsmegtagadásért, kettőt pedig azért, mert egyszerűen elaludtak őrségben. Az ítéletek sokszor elhamarkodottak, igazságtalanok voltka, sok esetben a tárgyalás csak színjáték volt a legfontosabb a példastatuálás volt. Sajnos ezek az esetek a mai napig nem lettek megnyugtatóan kivizsgálva. 

Ha csak ezt az egy könyvet olvasod el az első világháborúról, már akkor egészen mást fogsz gondolni a háború fogalmáról.

Jó olvasást!

Mindig jó egy kis "hazait" kézbe venni, ezzel most én is így voltam. Dömötör László a helyi vöröskereszt munkatársa, aki egy fantasztikus kalandregénnyel debütált.

De miért több egy fantasztikus regénynél? Mert a végig pörgős kaland mellett - nagyon okosan - egy csomó hasznos és érdekes információt oszt meg nekünk a Vöröskeresztről. Főhőseink négy tizenéves fiatal: Ben, Luna, Gergő és Sven; ők fognak egy összetartó csapatot alkotni a Holdon, ahol a Bolygóközi Vöröskereszt önkéntesképzésén vesznek részt. De a képzés lesz a legkisebb gondjuk a közös kalandjaik során.

A Holdon Ben egy érdekes levelet kap a múltból, ami különböző feladványokat tartalmaz és csak közösen oldhatják meg őket. Természetesen mások is szeretnék megszerezni a kincset, tudást, információt, amit a rejtvény kínál. A szerző egy izgalmas világot teremtett számunkra a Holdra, hogyan is működik az élet a Föld szomszédságában. Emellett a szemfülesek észrevehetik azt is, hogy a jövőben mennyire más lesz a domináns gasztronómia. Egy biztos, nekem nem lenne könnyű az átállás erre az étrendre! De legjobban akkor nyugodtam meg, mikor kiderült, hogy még a 2100-as években is van Star Wars és nagy népszerűségnek örvend!  Nyilván a szórakozás mellett, ahogy már említettem, nagyon fontos dolgokat is tanulhatunk. Megismerhetjük a Vöröskereszt Mozgalom hét alapelvét. emberiesség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség, önkéntesség, egység, egyetemesség. Ezeket az alapelveket a főhőseinknek is jól kell ismerniük, mert enélkül nem juthatnak ők sem közelebb a megoldáshoz. Azt is megtudhatjuk, hogy ki is volt valójában a Vöröskereszt alapítója Jean-Henri Dunant? Mi történt Solferinonál és milyen folyamatokat indított el?

Számomra tanulságos volt, hogy milyen módszerrel tudtak tanulni a srácok a solferinoi csatáról, lehet, hogy a távoli jövő oktatásába is bepillantást nyerhettünk. Pont ezért izgalmas műfaj a fantasztikus irodalom.

És vajon a négy fiatal srác megtudja oldani a talányt? Ki áll a háttérben és mi a célja? Mindez kiderül ebből a pörgős, akciódús, informatív sci-fiből. Fiatalabb olvasóknak is nyugodtan ajánlható mű.

Jó olvasást!

Talán nincs olyan ember a világon, aki életében ne szeretne nagy igazságokat megtudni, titkokat megfejteni, de ez csak igen kevés embernek adatik meg. Eljutni a halhatatlanságig, Semmelweis Ignácnak az anyák megmentőjének sikerült, bár rettentően nagy árat fizetett érte. Csak az utókor fog felfigyelni arra, hogy mekkora jelentőségű dolgot fedezett fel. Lehet, hogy túl korán született a felfedezése vagy az ő személyiségét nem értették a kortársak, ezt ma már lehetetlen eldönteni. De legalább az emlékezete és a pályafutása lassan a megfelelő helyre kerül.

Gárdos Péter ennek a zseniális alaknak az életét eleveníti meg nekünk ebben a regényében. A történet az egyetemista évektől veszi fel Semmelweis életének fonalát és egészen a tragikus végéig kísérhetjük. Ahogy a regényt olvastam, azt a fanatizmust, azt az elszántságot, ahogy Ignác a gyermekágyi láz okaira kereste a válaszokat azt a felismerést okozta bennem, hogy úristen ez az ember a 19. század Doktor House-a. Meg kell oldania rejtélyt, addig nem nyugodhat, nincs egyéb lehetőség. De mit gondolnak a kollégái, barátai? Miképpen reagál az orvostársadalom arra a felvetésre, hogy maguk a doktorok azok, akik felelősek az anyák haláláért? A kézenfekvő egyszerű megoldás felülkerekedhet a tudományos sznobságon? Mi lesz annak az orvosnak a sorsa, aki szemben úszik az árral? Az író egy olyan regényt tett elénk, amiben végig jelen van a feszültség és az izgalom. Nagyjából mindannyian ismerjük valamennyire Semmelweis Ignác életét, de mégis Gárdos Péter regény olvasása közben szabályosan izgulunk a hősünkért és szorítunk, hogy sikerüljön elérni a céljait. De az élet és a valóság sokszor nem tündérmese, doktorunk élete sem volt az. Egy olyan embert látok magam előtt, akinek soha nem nyugodhatott meg a lelke és a szíve. Előrement, mert előre kellett mennie. Megvetették, megalázták, félretették, végül eltörölték a Föld színéről.

1905-ben Robert Koch orvostudományi Nobel-díjat kapott. Köszönőbeszédében egy magyar orvosnak mondott köszönetet, Semmelweis Ignácnak, aki nélkül nem tarthatna ott ahol tart. Ezután elkezdett érdekelni minket, hogy ki is volt ez a rég elfelejtett és megalázott ember, aki életében több ezer anyát mentett meg, felfedezése révén pedig egy halálos kór vége érkezett el.

Sokszor elgondolkozom, hogy léteznek-e hősök, és általában bizonytalan vagyok a válaszban. De ez a regény megmutatta, hogy tényleg léteznek, csak sokszor észre sem vesszük őket vagy pedig gyorsan elfelejtjük őket. Semmelweis Ignác rövid boldogsága egy izgalmas életrajzi regény, egyben pedig méltó emléket állít egy elfeledett orvosnak.

Jó olvasást!

A nyugati emberek számára a japán kultúra, világ még mindig egy misztikus, sokszor nehezen értelmezhető társadalom. Itt gondolhatunk a szamurájok világára, vagy a második világháború szörnyű kamikaze és banzáj hadműveleteire is. Olyan emberekről beszélünk, akik életének mindennapi része a halál, egyáltalán nem tabuként gondolnak rá. Minden egyes napra úgy készülnek, hogy akár ez lehet az utolsó napjuk. A nyugati gondolkodás ennek szöges ellentéte, ezért is állunk sokszor értetlenül a Japán világ előtt. Szerintem Werner Herzog német filmrendező is hasonlóan gondolkodhat erről a kultúráról, hiszen a Dereng a világ című kisregényében a második világháború korszakába a japán megszállás alatt álló Fülöp-szigetekre utazhatunk, ahol megismerhetjük a való életben is létező Onoda Hiroo "hosszú háborúját."

A történet főszereplője Onoda hadnagy, aki a Fülöp-szigeteken teljesít szolgálatot a második világháború idején. Japán már nehezen tudja tartani magát. Csak idő kérdése, hogy mikor rohanják le őket az amerikaiak. De a hadnagy nem lesz a visszavonuló katonák között, hiszen különleges megbízást kap. Feladata lesz, hogy gerillaháborút folytasson a szigeten, amíg a japán csapatok vissza nem térnek. Feladatáról nem beszélhet senkinek, teljesen szabad kezet kap, egyetlen dolgot kivéve, mégpedig hogy nem lehet öngyilkos.

Onoda ezt a feladatát 29 évig fogja ellátni és akkor is csak úgy adja meg magát, hogy korábbi tisztjét megkeresik, a szigetre viszik és felmentik a katonai szolgálat alól. A könyvet gyorsan, akár egy délután alatt is el lehet olvasni, de amit maga után hagy, az napokig, hetekig is velünk marad. Vajon soha nem gondolt azt, hogy ideje lenne feladni, hogy a világ már továbblépett? Meddig tart a kötelesség, meddig kell katonának maradni? Miért kellene mindenáron az életemet feláldozni? Érdemes elgondolkozni azon is, hogy a japánoknak mit is jelentet Onoda háborúja. Hiszen az atombombák ledobása után létezett egy japán katona, aki még 29 éven keresztül harcolt. Valószínűleg nem könnyítette meg a háború lezárását és az emlékezést sem.

Talán a legfontosabb kérdés, hogy egy nemzeti hősről vagy egy tragédia főszereplőjéről kell beszélnünk. Onoda történet már sok mindenki fantáziáját megmozgatta, elég ha csak a Kincs, ami nincs című filmre gondolunk, ahol szintén egy a háború után továbbharcoló japán katonát láthatunk.

Hiroo Onoda visszatért Japánba, ahol a későbbiekben túlélőgyakorlatokat és táborokat szervezett japán fiataloknak. Földi élete 2014 januárjában ért véget.

A történet lehetne egy hősi eposz is, de számomra inkább annak a tanúságtétele, hogy egy háború mennyi és mennyi formában tudja elvenni a normális életünket. Olvassa el mindenki Herzog kisregényét és találja meg benne a saját igazát.

Izgalmas és szívszorító regény. Jó olvasást!

Hoffmann János memoárja egy különleges korlenyomat is. Egy egyszerű ember, aki rossz korban született, akinek legnagyobb vétsége az volt, hogy zsidónak született.

Hoffmann János 1940-ben úgy döntött, hogy naplóírásba kezd, egyrészt, hogy emléket hagyjon hátra a gyermekei számára és hogy enyhítse bánatát, kiírja magából a saját és népe iránt érzett fájdalmát. Naplóját öt füzetbe írta össze, amik szerencsés módon fennmaradtak.

A napló bejegyzések olvasásakor egy higgadt a sorsába beletörődött ember képe rajzolódik ki előttünk, aki a múltja felidézésével a szép és gondtalan gyermekkor felidézésével menekül a mindennapok kegyetlensége elől. Például, hogy gyerekként majdnem sikerült felgyújtani a hátsó kertet, de szerencsére komolyabb baj nem történt. A jelenkor olvasója még el is mosolyodik az elképzelt jeleneten, majd újra az 1940-es évek kilátástalanságában találjuk magunkat.

Számomra az egyik legmegrázóbb bejegyzés az volt, mikor meg kellett jelennie a Városházán, hogy az első világháború alatt szerzett kitüntetéseit leadja. A megalázó esemény alatt, a katonatiszt fel sem néz a papírjai közül, talán még számára is kínos volt ez a helyzet, legalábbis remélem. Összegezve egy olyan ember, aki kivette a részét a háborúból, életét kockáztatva küzdött, annak az eredményei, erőfeszítéseit eltöröljük, mert a származása zsidó. De nem tudom miért lepődök meg, hiszen mint a történelem is mutatja nem csak a múltjukat de a jövőjüket is el kívánták törölni.

Hoffmann János Szombathelyről származott, az egész család élete ide köthető, ő lesz az, aki apósa segítségével Nagykanizsára költözik. Édesapja ecetgyára nem éli túl a gazdasági világválságot és János ezt felmérve dönt a váltás mellett, de a naplókból is kiviláglik, hogy a lelkiismerete egész életében nem hagyja nyugodni. A naplóból az is kiderül, hogy Nagykanizsán a Batthyány utca 12-ben laktak, ahol egy "botlató" kő jelzi az utókor számára, hogy egykoron milyen tragikus események zajlottak itt.

És miért fontos ismerni ezeket az életutakat? Mert egyből emberibbé, személyesebbé válik a történelem. Érző, élni akaró emberek, akiket megfosztottak az életüktől. Emlékezni kell és tanulni az előttünk járók hibáiból.

A napló egyik utolsó gondolata a következő: "Óriási megnyugvás izgatott állapotomban, hogy Téged, Édes Fiam, olyan úton látlak elindulni, amelyen két kezed munkájával, fejed, tudásod vezetésével megtalálod a megélhetésedet, és ugyanilyen úton indul Juci is - bár ő még csak az iskolában."- Ez a bejegyzés 1943. december 8-án készült, több naplóbejegyzés nem született.

A koncentrációs tábort egyedül Hoffmann Judit élte túl, aki 2022-ben a 94-ik életévébe lépett. A vele készült 2015-ös interjút az alábbi linken lehet elolvasni: https://www.zaol.hu/zalaegerszeg/2015/07/zsebeben-gyongyvirag

Az élet él és élni akar!

A 93. Ünnepi Könyvhétre jelent meg új köntösben Bíró Szabolcs Ragnarök című könyve. Azért újra mert 2014-ben már egyszer megjelent ez a viking saga. Az Athenaeum nem bízta a véletlenre az új kiadást. Már a borító azt sugallja, hogy egy komoly kalandra invitálja az olvasót, ami nem lesz egy sétagalopp. Személyes kíváncsiságom sem volt kicsi, mert nagyon vártam, hogy újraolvasva tud-e újat adni nekem a könyv, mennyi minden változott bennem nyolc év alatt. Hát nézzük meg!

Történetünk egyik főszereplője Kilencujjú Gudleif, aki egy kiváló viking harcos, de mivel egyik ujját már elveszítette a viking kultúra szerint "átkozott" és nincs esélye bejutni a Valhallába. Visbur a korábbi jarl fia, Ysmed a baltakovács, és még igazán figyelemreméltó Hallbjörn a legendás berserker harcos figurája is, de aki nélkül ez a történet nem létezhet az nem más, mint Nidhögg a sárkány, aki elpusztítja a vikingek faluját. Maréknyian élik túl csak a kalandot a bestiával, de ők bosszút esküsznek. Nem is maradt semmi másuk ezenkívül. Elkezdődik a hajsza az idővel, ellenséges viking harcosokkal és önmagukkal is, bár ezzel valószínűleg nincsenek tisztában.

A szerző odafigyel a részletekre érzékelhető, hogy sokat foglalkozott a vikingekkel és kultúrájukkal. A karakterek jól átgondoltak és ami a legfontosabb teljesen emberiek és jól árnyalt kemény harcosok. Meglepő de a történet fontos szála, hogy  a harcosok szembe tudjanak nézni önmagukkal és a tetteikkel. Nagyon megrázó amikor ráeszmélnek a Lindisfarne-nél elkövetett rémtetteikre és ez egyben egy nagyon fontos történelmi kikacsintás is.

Bíró Szabolcs sokat idéz az Eddából és külön izgalmas csavar, hogy összehozza az Artúr király mondakörrel. Egy izgalmas kulturális mixet kapva ezáltal.

De mi is az a Ragnarök? A végítélet az utolsó csata, amit meg kell vívnia az embereknek. De mi a helyzet ha ennél többről van szó? Mi van ha már el is kezdődött és nem tehetünk ellene semmit? - Ilyen és hasonló kínzó kérdésekkel a fejükben indulnak el a végső csatára a sárkány ellen.

A Ragnarök egy kiváló viking kalandregény, olyan mintha a viking piszkos tizenkettőt olvasnánk.

Remek szórakozást nyújt még második olvasásra is letehetetlen!

Mindenkinek ajánlom aki szeretne viking harcosok bőrébe bújni és megküzdeni Nidhöggel a végítélet napján!

Jó olvasást!

Az emberiség története tele van borzasztóbbnál borzasztóbb eseményekkel és ami a 20. században történt az emberiséggel talán még napjainkban sem fogható fel ép ésszel. A holokauszt, a zsidóság szisztematikus elpusztítása az emberiség egyik letörölhetetlen szégyenfoltja.

Rengeteg jobbnál jobb összefoglaló szakirodalom, regény született a holokauszttal kapcsolatban. De mindig izgalmas és érdekes az ember számára a saját mikrokörnyezete, megyéje, városa. Nagykanizsaiként mindig is szerettem volna jobban megismerni, hogy mis is történt a városban ebben a vészkorszakban.

Paksy Zoltán zalaegerszegi levéltáros levéltári forrásokra hagyatkozva rekonstruálta az 1944-ben Nagykanizsán lezajló eseményeket. Ezek a dokumentumok sokszor megrázóak vagy éppenséggel felháborítónak tűnnek. Gondoljunk bele abba az ügybuzgóságba amikor Teleki Béla főispán fontosnak tartja, hogy Budapestre levelet írjon ama nagyon fontos ügyben, hogy a nagykanizsai toloncház zsidó tisztviselőjét leváltsák, annak ellenére, mint levelében fogalmaz, hogy munkáját eddig mindenki nagy megelégedésére végezte, de hát mégis csak zsidó.

De talán a legtanulságosabb dokumentum Dr. Hegyi Lajos volt polgármester népbírósági pere, amiből rekonstruálható, hogy mi is történt 1944 áprilisában a nagykanizsai zsidósággal. Szörnyű látni, hogy azok az emberek akikkel a mindennapjainkat töltöttük, együtt éltünk, hogy lesznek egyik pillanatról a másikra a rendszer ellenségei, mindez egy ideológia miatt. Hegyi Lajost a bírósági per folyamán felmentik a vádak alól, mivel lehetőségeihez mérten megpróbált segíteni a gettóba zárt zsidóságnak. A helyi lakosok élelmiszer adományokat juttatnak be, próbálják segíteni őket. Ennek ellenére a bevagonírozást nem sikerül elkerülni. Nagykanizsa polgári arculatát és a 19-20 századi fejlődését vitathatatlanul a helyi zsidóságnak is köszönhette. Ez a második világháborúval és a holokauszttal végérvényesen megváltozik.

Teljesen ledöbbentem azokon az eljárási dokumentumokon, ahol zsidó túlélők kérik vissza az otthonukat, amit már kiutaltak más családoknak. Legtöbbször elutasító választ kapnak, mivel egyedülállóként nem kaphatják vissza ingatlanjukat, mert gazdaságilag és helykihasználás szempontjából nem előnyös. Valószínűsítem, hogy szívesen visszaköltöztek volna a családjukkal, ha erre lett volna lehetőségük és visszatértek volna a koncentrációs táborokból.

A történelem mindig tanulságos az utókor számára még akkor is ha az fájdalmas, de ha nem vesszük észre vagy nem veszünk tudomást róla akkor könnyen megismétlődhetnek ezek a tragédiák.

Nagykanizsa aranykorát elsöpörték a háborúk, amik rengeteg szenvedést és pusztulást hagytak maguk után. Napjainkban pedig az aszfaltba süllyesztett kicsit ütött-kopott emléktáblák hívják fel a figyelmet, hogy itt emberek éltek, akiket egy őrült ideológia fosztott meg az élettől.

Tanulságos szakirodalom, remek forrásokkal.

Érdemes elolvasni!