Az emberiség története tele van borzasztóbbnál borzasztóbb eseményekkel és ami a 20. században történt az emberiséggel talán még napjainkban sem fogható fel ép ésszel. A holokauszt, a zsidóság szisztematikus elpusztítása az emberiség egyik letörölhetetlen szégyenfoltja.

Rengeteg jobbnál jobb összefoglaló szakirodalom, regény született a holokauszttal kapcsolatban. De mindig izgalmas és érdekes az ember számára a saját mikrokörnyezete, megyéje, városa. Nagykanizsaiként mindig is szerettem volna jobban megismerni, hogy mis is történt a városban ebben a vészkorszakban.

Paksy Zoltán zalaegerszegi levéltáros levéltári forrásokra hagyatkozva rekonstruálta az 1944-ben Nagykanizsán lezajló eseményeket. Ezek a dokumentumok sokszor megrázóak vagy éppenséggel felháborítónak tűnnek. Gondoljunk bele abba az ügybuzgóságba amikor Teleki Béla főispán fontosnak tartja, hogy Budapestre levelet írjon ama nagyon fontos ügyben, hogy a nagykanizsai toloncház zsidó tisztviselőjét leváltsák, annak ellenére, mint levelében fogalmaz, hogy munkáját eddig mindenki nagy megelégedésére végezte, de hát mégis csak zsidó.

De talán a legtanulságosabb dokumentum Dr. Hegyi Lajos volt polgármester népbírósági pere, amiből rekonstruálható, hogy mi is történt 1944 áprilisában a nagykanizsai zsidósággal. Szörnyű látni, hogy azok az emberek akikkel a mindennapjainkat töltöttük, együtt éltünk, hogy lesznek egyik pillanatról a másikra a rendszer ellenségei, mindez egy ideológia miatt. Hegyi Lajost a bírósági per folyamán felmentik a vádak alól, mivel lehetőségeihez mérten megpróbált segíteni a gettóba zárt zsidóságnak. A helyi lakosok élelmiszer adományokat juttatnak be, próbálják segíteni őket. Ennek ellenére a bevagonírozást nem sikerül elkerülni. Nagykanizsa polgári arculatát és a 19-20 századi fejlődését vitathatatlanul a helyi zsidóságnak is köszönhette. Ez a második világháborúval és a holokauszttal végérvényesen megváltozik.

Teljesen ledöbbentem azokon az eljárási dokumentumokon, ahol zsidó túlélők kérik vissza az otthonukat, amit már kiutaltak más családoknak. Legtöbbször elutasító választ kapnak, mivel egyedülállóként nem kaphatják vissza ingatlanjukat, mert gazdaságilag és helykihasználás szempontjából nem előnyös. Valószínűsítem, hogy szívesen visszaköltöztek volna a családjukkal, ha erre lett volna lehetőségük és visszatértek volna a koncentrációs táborokból.

A történelem mindig tanulságos az utókor számára még akkor is ha az fájdalmas, de ha nem vesszük észre vagy nem veszünk tudomást róla akkor könnyen megismétlődhetnek ezek a tragédiák.

Nagykanizsa aranykorát elsöpörték a háborúk, amik rengeteg szenvedést és pusztulást hagytak maguk után. Napjainkban pedig az aszfaltba süllyesztett kicsit ütött-kopott emléktáblák hívják fel a figyelmet, hogy itt emberek éltek, akiket egy őrült ideológia fosztott meg az élettől.

Tanulságos szakirodalom, remek forrásokkal.

Érdemes elolvasni!