Gyerekkoromban egy szombat esti tévézés közben láttam egy számomra megrázó filmet. Az volt a címe, hogy Gorillák a ködben. Alapjaiban változtatta meg a felfogásomat az emberekről és a természetről.

Munkám során a kezembe került Dian Fossey Gorillák a ködben című könyve, ami az elkészült filmet is inspirálta. Itt volt hát az idő, hogy újra Fossey és a gorillák után induljak a ködbe.

Dian Fossey az életét tette fel arra, hogy tanulmányozza a hegyi gorillák életét Ruandában. 1967-ben létrehozta a Karisokei Kutatóállomást, amely mindent megváltoztatott, amit a gorillákról és a Virunga hegységről tudunk. Ez a könyv mementója annak, hogy egy kitartó szenvedélyes ember még arra is képes, hogy megváltoztassa a világot, ha csak rövid időre is. A könyvben több gorillacsalád életét is megismerhetjük, akiket Dian kutatásai során megfigyelt. Nekünk magyaroknak is okoz külön örömet a könyv, hiszen Dian az egyik vezérhímet Bartóknak nevezte el!

A könyv sőt mondhatnám, hogy Dian fő művének segítségével tökéletesen megismerhetjük ezeknek a gyönyörű teremtményeknek az életét.

A gorillák a ködben tökéletes leírása egy egyszemélyes keresztesháborúnak. Megmenteni a természetet , a gorillákat az orvvadászoktól, sőt néha még magától a nemzeti park igazgatójától is, aki semmi mást nem lát a gorillákban csak üzletet. Ezért mondjuk még attól sem riadnak vissza, hogy teljes gorillacsaládokat irtsanak ki, hogy egy kölyköt megszerezhessenek, amit külföldre tovább értékesítenek...

De nem tudok szó nélkül elmenni Coco és Puck esete mellett sem, a két gorillakölyköt Dian nevelte miután a családjuk elpusztult, ahelyett, hogy visszaszoktathatta volna őket a természetbe, át kellett adni a kölyköket a Kölni állatkertnek. Dian külön kérte, az állatkerttől, hogy az állatokat ne kelljen átadnia. A válasz elutasító volt. A cirkusz győzött az igazság felett. Mikor ezt a fejezetet olvastam, eszembe jutott Lawrence Anthony, akinek a könyvében az Elefántsuttogóban azt olvastam, hogy "nekem akkor legszebb a kalitka ha üres." Úgy érzem igaza van.

A természet és annak rendje csodálatos dolog, még ha sokszor kegyetlennek is tűnik számunkra. Sokszor előfordul a különböző gorillacsaládok között összecsapások és kölyökgyilkosságok is. Számunkra ez meghökkentő és brutális, de a természetben ez előfordul. De gondoljunk bele abba is, hogy ezek a gorillák képesek meghalni a kölykeikért, családjukért. Dian kedvenc gorillája Digit is erre a szörnyű sorsra jutott. Orvvadászok végeztek vele míg a családját védelmezte.

Dian élete tragédiával végződik 1985-ben brutálisan meggyilkolják. Testét a Karisokei Kutatóközpont területén kedvenc gorillája Digit mellett helyezik végső nyugalomra. 2019-ben pedig elpusztul az utolsó gorilla is, akit még Dian életében látott.

Dian életét eltudták venni, de munkássága nem veszett a ködbe, a mai napig itt van velünk és irányt mutat. Új eltökélt, bátor emberek léptek a helyére, akik továbbra is megakarják őrizni a Virunga Nemzeti Parkot. Ez egy háború, amit nap megvívnak ezek az emberek. 2021 januárjában hat vadőr vesztette életét egy fegyveres támadás során. De Virunga még mindig él. Köszönhetően az elhivatott parkőröknek, gondozóknak és vezetőknek. De rengeteg szervezet próbálja felhívni a veszélyre és a problémákra a figyelmet. Magyarországon a Jane Goodall Intézet tesz komoly erőfeszítéseket. A Netflix is felfigyelt a témára és Virunga címmel egy nagyon komoly dokumentumfilmet tett le az asztalra. Érdemes megnézni.

Könyvtári podcastunkban is foglalkoztunk a témával, amit az alábbi linken tudtuk meghallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=Q4AM2F_zCSQ&list=PLSotsxSZlm5aI5WqcSHNd-xIeQ0LLlmJW&index=5

Köszönjük Dian Fossey, hogy utat mutattál a ködbe. Jó olvasást!