Paolo Giordano olasz fizikus, aki amellett, hogy a tudomány elismert képviselője, kiváló író is. A járvány idején című munka nem is egy regény, hanem a gondolatainak az összefoglalója, amit a koronavírus járvány első hulláma idején vetett papírra.

Miért tartom fontosnak, hogy sok mindenki elolvassa ezt a könyvet? Hiszen mondhatnám, hogy a z interneten rengeteg véleményt elolvashatok, válogathatok kedvem szerint. De mégis Giordano tiszta őszintesége, gondolatvilága miatt az kell mondjam, hogy ha csak egy könyvet olvasunk el a koronavírusról akkor ez legyen az.

Az emberek többsége hisz a tudományokban és az orvosokban. De a járvány első szakaszában is voltak, akik szkeptikusan, kételkedve álltak a témához. Amíg nem velünk történnek a rossz dolgok addig nem is léteznek. Számomra izgalmas volt arról olvasni, hogy egy neves fizikus, aki előadásaival járja a világot, sorra kapja a lemondó e-maileket és otthon a négy fal között a karantén alatt gondolkodik az élet értelméről. És lássuk be egy szempillantás alatt mindannyiunk élete teljesen kifordult önmagából. Semmi sem biztos, amit biztosnak hiszünk és véleményem szerint az emberiség legyőzhetetlenségének mítosza is erőteljesen megingott.

A történetből számomra a másik sokkoló történet az volt, amikor arról mesél a szerző, hogy egy olasz áruházban leüvöltik egy kínai nő fejét, hogy húzzon haza Kínába és vigye magával az összes betegségét is. Lássuk be a járvány elhúzódásával és a korlátozások számának növekedésével egyenes arányban nőttek az agresszív megnyilvánulások is. És ne felejtsük Paolo még  az első hullám elejéén írta le gondolatait. A bejegyzés írásakor már jócskán benne vagyunk a második hullámban, ami talán hazánkban még erőteljesebb mint az első volt. Az emberek pedig egyre türelmetlenebbek és agresszívabbak. Egész egyszerűen belefáradtak a vírus elleni küzdelembe vagy csak egyszerűen a hitüket vesztették el.

De a Járvány idején című könyvből lehet erőt meríteni. A szabályok betartása, egymás megértése, segítése átsegít minket ezen a nehéz időszakon.

A bejegyzés végén pedig csatlakozom a szerző gondolatához, aki a 90 zsoltárt idézve azt kéri: "Taníts minket úgy számlálni a napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk."

Jó olvasást!

Ha meghalljuk azt a nevet, hogy Jonas Jonasson, akkor azok, akik már olvastak tőle valamit már kötik is be az övüket, mert valami hihetetlen és abszurd kaland következik. Főleg, azok örülhetnek nagyon, akik korábban olvasták A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regényt, hiszen Jonas Jonasson újra elhozta nekünk Allan Karlsson-t immár 101 évesen. Annyit ígérhetek, szem most sem marad szárazon! (Természetesen a sok nevetés miatt nem!).

Allan Karlsson barátjával Juliussal békés semmittevéssel töltik az idejüket Bali szigetén, amíg egy nap Allan nem kap egy új gyönyörű fekete laptopot. Innét kezdve a nyugodt életnek lőttek. Hiszen a 101 éves ember szó szerint berobban a 21. század információvilágába és rettegjen a modern világ ha egyszer Allan Karlsson neki áll gondolkodni, hiszen ha a 20. századba tevékenyen betudott avatkozni akkor miért ne menne neki a 21. században is?

Vajon, hogyan sikerül eljutni Észak-Koreába és ami még fontosabb kérdés, hogyan lehet onnan kijutni? Hogyan sikerül ismét felhívnia a világ vezetőinek a figyelmét magára? Milyen lehet egy találkozás Trumppal? Sikeres lehet-e egy újonnan indított svéd koporsóbiznisz? Mi lesz a svéd nácikkal? És hogy a fenébe jön elő Kongó?

Ezekre a kérdésekre mind-mind választ kapunk a regényből, miközben sokszor a hasunkat fogjuk a nevetéstől. Az egészben kicsit talán az okoz egy kicsi fanyar érzést, hogy Jonasson a jelen korunk meghatározó szereplőit veszi gorcső alá. Itt van Trump az amerikai Egyesült Államok elnöke, Kim-Dzsong Un Észak-Korea elnöke, Merkel német kancellár, Putyin orosz elnök. Senki sem marad szárazon még Magyarország is megkapja a magáét egy-két gondolat erejéig, sajnos jogosan.

Jonas Jonasson görbe tükröt tart jelenkorunknak, ami a humoros stílusa ellenére egy kicsit szomorú is, hiszen nem kell túl sok extra, ahhoz, hogy ezt az "őrült" világot bemutassa nekünk.

Igényes, humoros regény, méltó folytatása a százéves embernek, érdemes elolvasni. És ki tudja, mit hoz a 102-ik születésnapja Allannek? Lehet már a Holdra költözésen gondolkodik...

Jó olvasást!

Aki a Rambo és Schwarzenegger filmeken nőtt fel, azoknak egy igazi retró csemegét fog jelenteni ez a könyv. A könyvtárban pakolás közben már sokszor találkoztam a címével és a borítójával, ami teljesen megfogott és hosszú idő után belevágtam az elolvasásába.

A történet 1944-ben a második világháború idején játszódik az Ardennekben. Ez volt a németek utolsó nagy ellentámadása a szövetségesek ellen. A regényben a katonák már érzik, hogy valami készülődik, nincs is más választásuk mint visszavonulni. Hogy ezt végre tudják hajtani, ahhoz egy szakaszt hagynak hátra, akiknek az a feladata, hogy feltartóztassanak egy egész német páncéloshadosztályt. Hát eléggé merész terv, ezt halkan jegyezném meg.

A könyv főhőse Mazursky őrmester, aki a történetben egy második világháborús szuperhős. Igazi rosszfiú, aki soha nem bír a vérével, folyamatosan káromkodik és természetesen a nők bálványa és félig meddig elpusztíthatatlan. De vajon ez az ízig-vérig amerikai fenegyerek túlélheti a túlélhetetlent?

A könyv nem fukarkodik a csatajelenetekkel, a vérrel és a mocsokkal, és bevallom őszintén, ennyi káromkodást rég olvastam egy könyvben.

A történet és a cselekmény nem bonyolult, van egy feladat, amit végre kell hajtani mindenáron, drámára itt nincsen idő. De vajon végre lehet hajtani ezt a feladatot?

Az általam elolvasott kötetet 1986-ban a Zrínyi Katonai Kiadó adta ki és gyorsan rájöttem, hogy a technikának milyen áldásos hatásai is vannak, mert a szöveg hemzsegett az elírásoktól, ez sokszor már már zavaró volt.

Egy igazi macsós világháborús ponyvaregényről van szó, amit egy-két délután alatt ki lehet pörgetni. Elsősorban férfiolvasók kezébe való. De abba se túl sokáig.

Jó olvasást!

Ennek a könyvnek már a gyönyörű borítója és a címe is azt súgta nekem, hogy én ezt a könyvet el szeretném olvasni.

A könyv főszereplője Szatoru és az ő különleges utazása, barátjával, lelkitársával Nana-val az örökbefogadott cicájával. A történet alapszituációja, hogy Szatoru úgy dönt, hogy felkeresi néhány régi ismerősét és barátját, hogy megtudja nem-e vigyáznának a macskájára, mivel ő már nem tarthatja meg. Minden egyes találkozásnál többet és többet megtudunk Szatoru életéről és folyamatosan meg is fogunk lepődni, hogy mennyi minden fér bele egy ember élettörténetébe és mennyire nem mindegy, hogy hogyan is állunk az élethez. Hány és hányféleképpen alakulhatott volna az életünk, ha bizonyos szituációkban másképpen döntünk, cselekszünk.

De ejtsünk néhány szót Nanaról is a hűséges útitársról. Szerintem Arikawa részéről nagyszerű húzás volt, hogy Nana gondolatait és véleményét is el tudjuk olvasni. Jó pofa volt belelátni egy cica belső gondolataiba, ezek a kitekintések mindig felderítettek olvasás közben. A regény szép példája és fontos tanulsága, hogy szükségünk van társra, még ha "csak" egy cicáról is van szó. És Nana tudja mi a feladata, hűségesen kitart gazdája mellett már már kutyákat megszégyenítő makacssággal. És ha nem is mondja ki de azért nagyon szereti az ő kétlábúját.

A könyv alcíme az, hogy nem az út számít hanem akivel megteszed. Véleményem szerint a könyv mondanivalója ebben a velős mondatban összefoglalható. Mindannyian úton vagyunk, mindannyian megyünk előre egy cél egy álom felé,de senki sem akarja, hogy az út végén egyedül maradjon. Fontos, hogy az utat úgy tegyük meg, hogy boldogak legyünk a végén amikor visszatekintünk. Hogy meglássuk, hogy a pirosnak hány és hány árnyalata létezik... Meglássuk az életünk szépségét.

Szívszorító tanulságos történet, a szeretetről, a hűségről, az életről és természetesen a macskákról, de legfőképpen Nanaról és Szatoruról, akik megsejtettek valamit az élet lényegéről.

Jó olvasást!

A Magyar Királynék és nagyasszonyok sorozatában jelent meg Szilágyi Rita könyve, amely a magyar történelem kiemelkedő időszakával foglalkozik a1848-49-es magyar forradalommal. De ne gondoljuk, hogy itt most egy a Pilvax Kávéháztól elinduló eseménytörténet lesz, nem, sőt a főszereplőink nem is férfiak hanem nők lesznek!

Hála a történelmi kutatásoknak már elég sok mindent tudunk az 1848-49 forradalomról és szabadságharcról. De mégis sokszor megfeledkezünk a nagy események mellett, hogy kik és hogyan segítettek a háttérben. Szilágyi Rita ebben a könyvben bemutatja számunkra, hogy milyen sokoldalúan és bátran vállaltak szerepet a nők a férfiak mellett.

Ilyenek például a férfiaknak öltöző nők, akik beálltak a honvédségbe harcolni. Név szerint ismerjük Pfiffner Paulinát és talán a leghíresebb katonalányt Lebstück Máriát, aki egészen hadnagyi rangig vitte. Az ő életüket is jobban megismerhetjük a könyv segítségével.

A háborúknak mindig fontos szereplői a kémek, hiszen az ellenségtől megszerzett információk drága kincsek, amik egy csata vagy egy háború sorsát is eldönthetik. Egyik leghíresebb kémünk a korszakból Bányai Júlia volt.

Sajnálatos módon a szabadságharc leverése után az osztrákok részéről komoly megtorlások következtek, ami a korabeli nőket és asszonyokat is szigorúan érintette. Sokszor a túlkapások már a külföldiek nemtetszését is kiváltotta. A leghírhedtebb esete a megtorlásoknak Maderspach Károlyné esete. A könyvben hosszan idéznek Maderspach Károlyné visszaemlékezéseiből, amiből egy részletet én is megosztok, tanulság gyanánt: "Hirtelen két katona megragadta a kezemet, és négy másik lépett elém vesszővel a kezükben. Mintha kígyó mart volna meg, úgy ugrottam fel látva ezeket a korbácsokat. Félelmem, aggodalmam eltűnt. A legnagyobb felháborodás adott erőt nekem. - Mit akarnak velem tenni? - kiáltottam a lovaskapitánynak. Ne merészeljen egy asszonyt meggyalázni! - Ha van anyja, úgy tisztelje bennem azt, édesanyja megátkozza, ha megtudja, mit művelt a fia! A halálának órájára emlékeztetve könyörgök, hogy ne gyalázza meg egy asszony méltóságát, bennem megaláz minden nőt, az édesanyját a nővéreit.

Mondanom sem kell, hogy Maderspach Károlyné esete nem volt egyedi. A nők számára a nyilvános büntetések, várfogság, száműzetés, vagyonelkobzás mind mind megtörténhettek ugyanúgy ahogy a férfiakkal.

Akit mindenképpen meg kell említenem a könyvből az nem más mint Kossuth Lajos nővére, Kossuth Zsuzsanna. Nemes de szinte lehetetlen feladatot kapott a testvérétől. Neki kellett megoldania a sebesült katonák ellátását, szinte  a semmiből, emellett meg kellett küzdenie azzal is, hogy ő csak egy "nő" és ne akarjon már férfiaknak főleg katonáknak parancsokat osztogatni. A háború leverése után bűnének annyi is elég volt, hogy Kossuth a vezetékneve. Hányattatás, száműzetés lett az élete.

 Szilágyi Rita tökéletesen tárja elénk, hogy nem csak a frontvonalban harcoló katonáknak kellett komoly nehézségekkel megküzdeniük. Hiszen az otthon maradt asszonyoknak kellett gondoskodniuk a családról és annak jövőjéről. Sok özvegyen maradt asszonynak nem volt más választása, mint az újraházasodás, hiszen sok esetben nem volt más lehetőség a család megmentésére.

Nehéz időszak volt ez az édesanyák, özvegyek, asszonyok számára is, akik sokszor bátrabban viselkedtek, mint a férfiak.

Szilágyi Rita könyve informatív, de mégis stílusát tekintve könnyen olvasható. Sok érdekességgel, sztorival van teletűzdelve ezért nem kell senkinek attól aggódnia, hogy egy száraz történelmi tanulmányt vesz a kezébe. A könyv nagyon fontos értéke, hogy rámutat a 1848-49-es forradalom egy fontos társadalmára a nőkre, akikről méltatlanul kevés szót ejtünk az események tárgyalásakor.

Jó olvasást!

Legutóbb egy író-olvasó találkozón hallottam a könyv címét, ami már elég régóta az elolvasandó könyveim listáján szerepelt, de Benyák Zoltán kortárs író hatására jött el a pillanat, hogy nem halogathatom tovább. Az egyik olvasói kérdés az volt az irányába, hogy mi vagy mik voltak azok a könyvek, amelyek hatással voltak rá. Az első címek között szerepelt a Mesterségem a halál. Ekkor döntöttem el, hogy most már én is ismerni akarom ezt a történetet, ami lássuk be nem egy lányregény.

A történet főszereplője Rudolf Lang (aki a valóságban is létezett Rudolf Höss néven), akinek a történetét gyerekkorától fogva végig követhetjük. Nagyon szigorú katolikus családban nevelkedik Rudolf, akit édesapja papi pályára szán. De a történelmi eseményeknek köszönhetően nagyon gyorsan az első világháborúban találja magát az afrikai hadszíntéren. És számomra az egyik legmeghatározóbb jelenet itt zajlott le. A németek azt kapták feladatul, hogy zárjanak körül egy arab falut, amíg a török csapatok példát statuálnak a falubelieken. Az idősebb tisztek ódzkodnak a feladattól hiszen ők katonák, de a fiatal Rudolf csak a parancsot látja maga előtt. Az akciót végrehajtják. Majd a későbbiekben Langgal a török tolmács beszélget, aki elmeséli a katonának, hogy ez nem is az a falu volt, amit le kellett rohanni, mert onnan már elmenekültek az emberek, ez egy másik település volt. Főhősünk értetlenül áll az eset előtt. Mire azt a választ kapja, ha egyszer megcsíp egy bolha, utána az összes bolhát el akarod pusztítani...

Rudolf Lang sodródik a történelmi eseményekkel, az első világháború után szabadcsapatokban harcol, próbál jó munkásként helytállni, majd belép a náci pártba és élete különös fordulatot vesz. Végre azt teheti amihez a legjobban ért parancsokat követhet, ami számára a legmegfelelőbb létforma. Csak azaz egy cél lebeg a szeme előtt, hogy a legtökéletesebben végrehajtsa a rábízott feladatot. Nem véletlenül ő lesz az aki azt a feladatot kapja, hogy beindítsa a "végső megoldás" programját. Mindig pragmatikusan az eredmény növelése érdekében cselekszik, az érzelmek egyáltalán nem számítanak.

Tökéletes betekintést kapunk abba, hogy hogyan is építette ki az Auschwitz-i haláltábor rendszerét. Megtudjuk miért szereltek fel zuhanyzókat, hogy miért szereltek fel törülközőtartókat és miért osztogattak meleg teát szerencsétlen embereknek. De ha ez nem lenne elég, még azt a komoly feladatot is meg kell oldania, hogy hogyan fogja kezelni a tetemeket.

De a történet végén is van min meglepődni, hiszen Rudolf nem érzi úgy, hogy bűnt követett volna el ő csak parancsot teljesített, amit a legjobb tudása szerint végrehajtott. Még az önmagával való szembenézés sem történt meg soha. Az élete ott fog véget érni ahol a rémtetteket végrehajtották, egy kötél által.

Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy hogyan is juthatott idáig a világ? Hogy válhatott egy egyszerű emberből egy gépesített szörnyeteg? Merle a történetet első szám első személyben írta meg, ami még közelebb hozza hozzánk a főszereplőt és gondolatait, szó szerint beleláthatunk annak az embernek a fejébe aki a "halál mestere".

Megrázó és felkavaró regény a 20. század borzalmairól, de közben mégis egy olyan műről van szó, amit mindenkinek érdemes elolvasnia. Hiszen ha elfordítjuk a fejünket és nem veszünk tudomást a szörnyűségekről, akkor könnyen újból elszenvedőik lehetünk ezeknek a borzalmaknak.

Merle úgy nyilatkozott a regényéről, hogy: "Ha rágondolok, úgy érzem, hogy véghez vittem valami fontosat."

És tényleg sikerült neki, hiszen a Mesterségem a halál halhatatlan klasszikussá vált és a holokauszt irodalom megkerülhetetlen darabja lett.

Jó olvasást!

Rég kerültem olyan helyzetbe, hogy nehezemre esett egy könyvajánló írásának nekiállni. Hát most ez is megtörtént, na de nem azért, mert rossz lett volna könyv, sőt pár napa alatt kiolvastam, Sajnos a történet nagyon komoly és sokszor már már nyomasztó. Mostanában pedig újra és újra eszembe jut a regény, ahogy a híreket olvasva egyre többet tudok meg a németországi pedofil botrányról, ami még a sokat látott nyomozókat is elborzaszt, rájövök, hogy ez a mű húsba vágóan napi problémákról szól. Egy olyan témáról, amivel nem szeretünk szembesülni, mert fáj és mélységesen megrökönyödünk rajta, de beszélni kell róla, mert különben nem lehet hatásosan fellépni a szexuális erőszakkal, abúzussal szemben. Ami pedig még szörnyűbbé teszi az egészet, hogy ezeket a dolgokat gyerekekkel művelik, sokszor a saját gyermekeikkel.

A történet 1920-ban kezdődik, ahol egy testvérpárt ismerhetünk meg, akik rövid időn belül elveszítik szüleiket és rövidesen egy nevelőintézetbe kerülnek. Írhatnám, hogy életük innét az életük fenekestül felfordul, és pillanatok alatt a felnőtt világ mocskában találják magukat amiből nem is sokat értenek meg csak elszenvedik. Majd a fejezetek váltakozás révén megismerhetjük Esztert, akinek egyik nap az anyja fürdés közben megjegyzi, hogy Apád előtt ne vetkőzz. Hát bevallom őszintén férfiként már a gondolatára is görcsbe állt a gyomrom, hogy jó hát ez nem lehet igaz, ilyen nem lehet. De be kellett látnom, hogy az élet tényleg lehet ennyire sötét és a szörnyetegek pedig közöttünk élnek, úgy hogy nem is tudunk róluk.

Eszter nagyapja Tatus, a mindene a kislánynak és ez fordítva is igaz. Sőt ahogy haladunk előre a történetben egyre jobban elbizonytalanodunk, hogy jól van ez-e így. Szörnyű átélni azt, hogy amit mi szeretetnek hívunk azt mennyire manipulatívan lehet használni arra, hogy kiélhessük a vágyainkat. A történetben elhangzik az a mondat is Eszter édesanyjának a szájából, hogy a "férfiak mind rosszak." A könyv végére már kezdtem ezt elhinni.

Egy drámai regényről van szó, amiben sok sérült életutat ismerhetünk meg és annak szörnyű továbbéléseit. Véleményem szerint jelenleg nincs aktuálisabb könyv, mint Péterfy-Novák Éva regénye. Az utószóban az író nő megemlíti, hogy nem akart gyáva könyvet írni. Számomra sikerült megírnia a legbátrabb könyvet, amit eddig életemben olvastam. Felkavaró, sokszor nyomasztó regény, de épp ezért olyan értékes. Egy olyan regény, ami még sokáig velünk marad.

Jó olvasást!

Kovács Emőke egy kiváló történész, aki emellett elkötelezett Balaton kutató. A könyv olvasása közben sokat gondolkoztam azon, hogy a Balaton mit is jelent a magyar embereknek és a magyar társadalomnak.

A Balatoni impressziókat, ahogy az alcím is mutatja, három nagy témára lehet felbontani. Emberi sorsokra, kultikus helyekre és különleges történetekre. Megnyugtatásként mondom, hogy szinte semmi előismerettel nem kell rendelkeznünk a Balatonról, a kötet minden alap tudnivalót bemutat nekünk. Számomra fontos tanulság volt a történeteket olvasva, hogy a Balaton a gazdasági és üdülési lehetőségeinél sokkal többet jelent, jelentett a különböző korszakokban. Rengeteg művész, író, színész, festő itt keresett nyugalmat, itt találta meg az ihletet. Itt értettem meg, hogy a Balaton nem csak a lángosról és a bambiról szól, sokkal több annál. Egyfajta művészeti katalizátor is, ami rengeteg nagy művészünket inspirált alkotásra és reméljük még nagyon sokáig így is lesz.

Szó mi szó rengeteget tanultam a Balatonról és azokról az emberekről, akik sokat tettek a Balaton fejlődéséért. Nekem az egyik kedvenc történetem Kaáli Nagy Dezső vízügyi mérnők volt, akinek az volt a feladata, hogy a balatoni kikötőket megtervezze, és biztonságosan ki legyenek alakítva. Jó visszagondolni arra, hogy emberek mekkora elánnal és precizitással dolgoztak azon, hogy valami maradandót alkossanak. De számomra nagyon érdekes volt Ify Lajos plébános története és izgalmas remete élete, aki a Szent György-hegy magányába vonult vissza. Ify Lajos egy kápolnát is épített a hegyre, ami ha romos állapotban, de még ma is áll. Sok Balaton rajongó és Kovács Emőke munkájának köszönhetően talán sikerül felhívni a figyelmet arra, hogy ez a kápolna érdemes arra, hogy megmaradjon az utókornak.

De a könyv segítségével megismerhetünk híres balatoni fesztiválokat, gondoljunk csak a tihanyi levendulásra és az is kiderül, hogy Eötvös Loránd hogy ért el fantasztikus eredményeket a Balaton segítségével. Sőt, Sass Brunner Erzsébetnek és Brunner Erzsébetnek köszönhetően nagykanizsai vonatkozású történet is található a könyvben.

Egy biztos, a könyv megmutatja nekünk, hogy a Balaton több mint egy nagy halom víz. Inspiráció, kultikus hely, kultúra, szépség, nyugalom, történelem és jövő egyben. A könyvet Fekti Vera festőművész rajzai teszik még csodálatosabbá, a képek segítségével még jobban sikerül megidéznünk a Balaton szépségét, sokszínűségét.

Kovács Emőke hitvallásával zárom ismertetőmet, amit én is szívesen vallok: "Legyen a kultúra szenvedély!"

Jó olvasást!

Vig Balázs ifjúsági könyvének olvasása közben a következő gondolat jutott eszembe: hányszor mondták a felnőttek nekem, "hogy ne akarj felnőtt lenni, örülj annak, hogy még gyerek lehetsz". A regényt olvasva ahogy a gyerekkori emlékeim felrémlettek, rájöttem, hogy azért ez sokkalta árnyaltabb, mint a felnőttek gondolják. Igenis sokszor nem könnyű gyereknek lenni, rengeteg buktatóval és csalódással jár, de azért később ezek nagy része is egy vicces sztorivá alakulnak, de gyerekfejjel ez természetesen nem így van. Úgyhogy kedves szülőtársaim, a gyerekek minden apró cseprő baját tessék teljesen komolyan venni és legjobb tudásunkkal segíteni. Dióhéjban ezt járja körül Vig Balázs ifjúsági regénye, de nézzük meg egy kicsit közelebbről.

Todó egy 10-12 év körüli átlagos fiú. Nem tartozik a menő csávók közé. El van a saját kis világában, de mégis vágyik mások barátságára, szeretné ha őt is elfogadnák a társai. Hogy lehet a legkönnyebben ismerkedni és új barátokat szerezni? Természetesen sportolás közben. Ebben a regényben Todó segítségével több sportot is megismerhetünk, ahol jobbnál jobb kalandokba keveredik. Láthatjuk karateedzésen, ahol szörnyű baleset áldozata lesz. Az úszással is próbálkozik, ahol a plátói szerelem keríti hatalmába. És úgy jár, mint felnőtt férfitársai, megbabonázza őt "két nagy lufi." De a későbbiekben focikapusként is megcsillogtatja a tehetségét. Emellett az iskolai élet mindennapjainak bajos világába is betekintést nyerünk.

Egy igazán lehengerlő vicces ifjúsági regény, ami felnőttként is sok kellemes percet okozott. Visszaidézte számomra az általános iskolai éveket, minden bújával bajával együtt. Külön ki kell emelnem az író stílusát, hiszen egyes gondolatai már önmagában humorforrást jelentenek. Íme az egyik kedvenc példám, amikor Todó anyukája a valóságshow-król nyilatkozik: "szerinte kisüti az agysejteket, mint ahogy ő szokta a krumplit."

Minden kezdő kamaszkori problémákkal küzdő srácnak jó szívvel tudom ajánlani a könyvet. Nagyon szórakoztató lesz. Aki pedig csak nosztalgiázni szeretne és egy jót derülni, az is vegye kézbe ezt az igényes ifjúsági regényt, amit Felvidéki Miklós rajzai tesznek még élvezhetőbbé.

Jó olvasást!

A blogon már több Bíró Szabolcs könyv került bemutatásra, de ez a könyv mégis más, mint a korábbiak. A szerző teljesen új vizekre evezett és egy történelmi horror regénnyel rukkolt elő.

A könyv olvasása közben elképzeltem, hogy hogyan is született ez a regény. Szabolcs leült a szobájába a gépe elé, körülnézett, hogy minden rendben van-e, elcsöndesedett a ház, gép benyomva, valami jó kis metál zene bekapcsolva és akkor elszabadult a pokol. (És ez szó szerint értendő! )

Az író annak ellenére, hogy egy teljesen új műfajban próbálta ki magát, azért a rajongóira is gondolt. Hiszen a főszereplőink azok a szereplők, akiket már megismerhettünk az Anjouk sorozatból, sőt a figyelmesek nagy visszatérőkkel is találkozhatnak. Sokszor sokféleképpen elhangzik az, hogy egy-egy könyvre, íróra ki és mi és hogyan volt hatással. A Lázár evangéliuma remek kikapcsolódást fog nyújtani azoknak az olvasóknak, akik az Anjouk sorozatot is szeretik, vagy netán Trónok harca rajongók, de akik a Walking Dead stílusát kedvelik, azok is falni fogják a könyv oldalait.

A történet Nagy Lajos korában játszódik, amikor az uralkodó az itáliai hadjáratából tér vissza. De senki nem örül, inkább menekül. Menekül valami elől, ami még a halálnál is rosszabb, ami még a harcedzett katonákat is megrémiszti. Az ellenség nem más, mint maga a halál, ami a pokol bugyraiból bújt elő. Nem kell sokat várni rá, hogy a pusztítás Magyarországot is elérje és Lackfiéknak nem sok ideje van arra, hogy rájöjjenek, mi a fészkes nyavalya ez a kórság.

Vesszőfutás kezdődik az életben maradásért, a királyságért és a puszta létért. Fontos tanulsága a történetnek, hogy milyen gyorsan összedőlhet mindaz, amiben sziklaszilárdan hittünk. Mennyire törékeny az emberi világ. Gondoljunk csak a jelenleg is tomboló világjárványra. A szerző akarva akaratlanul kimondja az élet nagy igazságát. Körülöttünk minden változik csak egy valami nem, mégpedig az ember.

Remek a kalandregény amiben a borzongás is garantált. Zombi és apokalipszis rajongóknak kötelező!

A könyv kinyitásakor csak óvatosan, ne felejtsétek: Ne aperito, mortui insunt!

Jó olvasást!