Ennek a könyvnek már a gyönyörű borítója és a címe is azt súgta nekem, hogy én ezt a könyvet el szeretném olvasni.

A könyv főszereplője Szatoru és az ő különleges utazása, barátjával, lelkitársával Nana-val az örökbefogadott cicájával. A történet alapszituációja, hogy Szatoru úgy dönt, hogy felkeresi néhány régi ismerősét és barátját, hogy megtudja nem-e vigyáznának a macskájára, mivel ő már nem tarthatja meg. Minden egyes találkozásnál többet és többet megtudunk Szatoru életéről és folyamatosan meg is fogunk lepődni, hogy mennyi minden fér bele egy ember élettörténetébe és mennyire nem mindegy, hogy hogyan is állunk az élethez. Hány és hányféleképpen alakulhatott volna az életünk, ha bizonyos szituációkban másképpen döntünk, cselekszünk.

De ejtsünk néhány szót Nanaról is a hűséges útitársról. Szerintem Arikawa részéről nagyszerű húzás volt, hogy Nana gondolatait és véleményét is el tudjuk olvasni. Jó pofa volt belelátni egy cica belső gondolataiba, ezek a kitekintések mindig felderítettek olvasás közben. A regény szép példája és fontos tanulsága, hogy szükségünk van társra, még ha "csak" egy cicáról is van szó. És Nana tudja mi a feladata, hűségesen kitart gazdája mellett már már kutyákat megszégyenítő makacssággal. És ha nem is mondja ki de azért nagyon szereti az ő kétlábúját.

A könyv alcíme az, hogy nem az út számít hanem akivel megteszed. Véleményem szerint a könyv mondanivalója ebben a velős mondatban összefoglalható. Mindannyian úton vagyunk, mindannyian megyünk előre egy cél egy álom felé,de senki sem akarja, hogy az út végén egyedül maradjon. Fontos, hogy az utat úgy tegyük meg, hogy boldogak legyünk a végén amikor visszatekintünk. Hogy meglássuk, hogy a pirosnak hány és hány árnyalata létezik... Meglássuk az életünk szépségét.

Szívszorító tanulságos történet, a szeretetről, a hűségről, az életről és természetesen a macskákról, de legfőképpen Nanaról és Szatoruról, akik megsejtettek valamit az élet lényegéről.

Jó olvasást!