Mindannyiunk életében eljön az a pillanat amikor elveszítünk valami fontosat, valami pótolhatatlant. Ha gyerekkorunkban vagyunk olyan szerencsések, hogy egy házi kedvenccel nőhetünk fel, akkor életünk elég korai szakaszában megtapasztalhatjuk azt milyen fájdalmas elveszíteni egy számunkra kedves lényt. De, hogy a szüleinket veszítsük el az szinte felfoghatatlan, elképzelhetetlen egy gyerek számára. És lássuk be mi felnőttek sem vagyunk már ugyanazok, mint amikor a szüleink még velünk voltak.

Nagyon nehéz és állandó vita tárgya az a kérdés, hogy szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni. Mit mondjon az ember? Legyen teljesen őszinte? - Én a fiamnál az őszinte utat válaszoltam. Nagyon megijedt és sokáig nem hagyta nyugodni a dolog. "De hitünk szerint földi létünk után újra együtt leszünk." Ez a gondolat, hit, remény megnyugtatta és nekem is könnyebb, hogy nem tabuként kezeltem a témát.

De térjünk rá a jelenlegi ifjúsági regényre. A bevezetőből is ki lehet találni, hogy egy olyan történetről van szó melyben a gyászról, az elmúlásról és annak feldolgozásáról van szó. Főszereplőnk egy általános iskolás kislány Olívia, aki elveszítette az édesanyját. Édesapjával és nagypapájával él együtt. Olívia édesapja mögött mindig egy hatalmas elefántot lát, ami nem hagyja nyugodni, nem hagyja, hogy boldog legyen. Nem is nagyon találják a közös hangot, hiszen az apukája mindig szomorú (ami ilyen helyzetben teljesen normális).

Egy iskolai feladatot kapnak diákok, hogy mindenki hozzon be számára egy kedves emléket. Olívia a biciklijét szeretni behozni de az édesapja nem akarja megjavítani. Olívia elhatározza, ideje, hogy az elefánt távozzon az életükből.

A nagypapa személyére is szeretnék kitérni. Egy biztos, ha megérem, hogy öreg leszek, ilyen nagypapa szeretnék lenni. Lábamat lógatva egy épület tetejéről az unokámmal, miközben kedves üzenetekkel teleírt papírrepülőket dobálunk a járókelőknek, hogy mosolyt csaljunk az arcukra.  Mindig próbál vidám lenni, segíteni Olíviának és része lenni az életének. Miközben őt és követi egy vén öreg teknős, hiszen ne felejtsük el, hogy ő a lányát veszítette el.

És, hogy sikerül-e elűzni a teknőst és az elefántot? Ezt majd Olívia elmeséli Nektek. Egy biztos, hogy egy szívszorító, rendkívül érzelmes történet gyerekszemmel a gyászról, az elfogadásról és a megbékélésről.

A magyar kiadáshoz Dr. Kádár Annamária írt utószót a felnőtteknek, hogy hogyan és mit érdemes gyerekeinknek elmondani, megmagyarázni erről a sokszor tabu témáról.

Jó olvasást Mindenkinek!