Nemrég az a megtiszteltetés ért, hogy én lehettem az egyik házigazdája Benedekffy Katalin könyvbemutatójának Nagykanizsán. Egy nagyon kedves közvetlen szerzőt ismertem meg a művésznő személyében, ami a könyv lapjairól is visszaköszön.

Erdély Magyarországról nézve mindig is egy különleges, misztikus vágyott hely volt/lesz. Mondhatnám azt is, hogy a magyar embernek Erdély az El Caminója, ahova mindenképpen el kell jutnia egyszer. Én sem jártam még soha Erdélyben, de a könyv csak még jobban megerősített abban, hogy egyszer el kell jutnom ide.

A könyv hat nagy fejezetre tagolódik: Udvarhelyszék, Csíkszék, Háromszék, Marosszék, Közép-Erdély és Együtt élő népeink (itt ejt szót az író a szászokról, a székely szombatosokról, az erdélyi cigányokról). Minden nagy fejezet hasonló szisztéma szerint épül fel. Olvashatunk egy legendát, mondát, mesét az adott helyről, majd megismerkedhetünk a helyi népművészettel, hagyományokkal, szokásokkal, játékokkal, gyerekmondókákkal. Minden nagy egység végén pedig helyi receptek leírását találhatjuk. Külön érdekesség, amit a szerzőtől tudtam meg, hogy mindegyik receptet elkészítették és az elkészült ételek fotói színesítik a könyvet, úgyhogy bizton állítható, hogy elkészíthető ételekről van szó! Bár nagyon szeretek jókat enni és új dolgokat kipróbálni, de a húsvéti tárkonyos bárányfejlevesnél azért gondolkodóba estem.

Nekem a könyv egyik kedvenc része volt a kopjafa-, fejfafeliratok. A következő fogott meg a legjobban: "Ó, te halál, halál. Miért nem válogattál?" Sok mindent elárul az emberekről, az, hogy még legnagyobb fájdalmukba is képesek egy kis humort belevinni. Véleményem szerint a székelyek tipikusan ilyen emberek.

De olyan érdekességekre is választ kapunk, hogy egy kis borvíz kecsketejjel vegyítve kiválóan alkalmazható gyomor és bélproblémákra. Nem nagyon tudok vitázni ezzel az állítással.

A könyv színes, rengeteg fotóval illusztrált, olyan mint egy gyönyörű fotóalbum. Igényes, jó szerkesztésű könyvről van szó. A könyvben Kányádi Sándor hangsúlyos szerephez jut, olyan mintha egy bölcs útmutatóként vezetne minket lapról-lapra. Természetesen ez sem véletlenül van így hiszen, a szerző néhai nagybátyjáról van szó.

A könyvet mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom. Azok, akik még nem jártak Erdélyben, egy nagyon nagy lökést adhat, hogy felfedezzék ezt a csodás világot. Akik pedig jártak már itt, remek kiegészítést, elmélyülést adhat számukra a könyv. Egy csipetnyi csoda, egy csipetnyi Erdély mindenkinek jár!

Jó olvasást mindenkinek!