Legutóbb egy író-olvasó találkozón hallottam a könyv címét, ami már elég régóta az elolvasandó könyveim listáján szerepelt, de Benyák Zoltán kortárs író hatására jött el a pillanat, hogy nem halogathatom tovább. Az egyik olvasói kérdés az volt az irányába, hogy mi vagy mik voltak azok a könyvek, amelyek hatással voltak rá. Az első címek között szerepelt a Mesterségem a halál. Ekkor döntöttem el, hogy most már én is ismerni akarom ezt a történetet, ami lássuk be nem egy lányregény.

A történet főszereplője Rudolf Lang (aki a valóságban is létezett Rudolf Höss néven), akinek a történetét gyerekkorától fogva végig követhetjük. Nagyon szigorú katolikus családban nevelkedik Rudolf, akit édesapja papi pályára szán. De a történelmi eseményeknek köszönhetően nagyon gyorsan az első világháborúban találja magát az afrikai hadszíntéren. És számomra az egyik legmeghatározóbb jelenet itt zajlott le. A németek azt kapták feladatul, hogy zárjanak körül egy arab falut, amíg a török csapatok példát statuálnak a falubelieken. Az idősebb tisztek ódzkodnak a feladattól hiszen ők katonák, de a fiatal Rudolf csak a parancsot látja maga előtt. Az akciót végrehajtják. Majd a későbbiekben Langgal a török tolmács beszélget, aki elmeséli a katonának, hogy ez nem is az a falu volt, amit le kellett rohanni, mert onnan már elmenekültek az emberek, ez egy másik település volt. Főhősünk értetlenül áll az eset előtt. Mire azt a választ kapja, ha egyszer megcsíp egy bolha, utána az összes bolhát el akarod pusztítani...

Rudolf Lang sodródik a történelmi eseményekkel, az első világháború után szabadcsapatokban harcol, próbál jó munkásként helytállni, majd belép a náci pártba és élete különös fordulatot vesz. Végre azt teheti amihez a legjobban ért parancsokat követhet, ami számára a legmegfelelőbb létforma. Csak azaz egy cél lebeg a szeme előtt, hogy a legtökéletesebben végrehajtsa a rábízott feladatot. Nem véletlenül ő lesz az aki azt a feladatot kapja, hogy beindítsa a "végső megoldás" programját. Mindig pragmatikusan az eredmény növelése érdekében cselekszik, az érzelmek egyáltalán nem számítanak.

Tökéletes betekintést kapunk abba, hogy hogyan is építette ki az Auschwitz-i haláltábor rendszerét. Megtudjuk miért szereltek fel zuhanyzókat, hogy miért szereltek fel törülközőtartókat és miért osztogattak meleg teát szerencsétlen embereknek. De ha ez nem lenne elég, még azt a komoly feladatot is meg kell oldania, hogy hogyan fogja kezelni a tetemeket.

De a történet végén is van min meglepődni, hiszen Rudolf nem érzi úgy, hogy bűnt követett volna el ő csak parancsot teljesített, amit a legjobb tudása szerint végrehajtott. Még az önmagával való szembenézés sem történt meg soha. Az élete ott fog véget érni ahol a rémtetteket végrehajtották, egy kötél által.

Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy hogyan is juthatott idáig a világ? Hogy válhatott egy egyszerű emberből egy gépesített szörnyeteg? Merle a történetet első szám első személyben írta meg, ami még közelebb hozza hozzánk a főszereplőt és gondolatait, szó szerint beleláthatunk annak az embernek a fejébe aki a "halál mestere".

Megrázó és felkavaró regény a 20. század borzalmairól, de közben mégis egy olyan műről van szó, amit mindenkinek érdemes elolvasnia. Hiszen ha elfordítjuk a fejünket és nem veszünk tudomást a szörnyűségekről, akkor könnyen újból elszenvedőik lehetünk ezeknek a borzalmaknak.

Merle úgy nyilatkozott a regényéről, hogy: "Ha rágondolok, úgy érzem, hogy véghez vittem valami fontosat."

És tényleg sikerült neki, hiszen a Mesterségem a halál halhatatlan klasszikussá vált és a holokauszt irodalom megkerülhetetlen darabja lett.

Jó olvasást!