Paolo Giordano olasz fizikus, aki amellett, hogy a tudomány elismert képviselője, kiváló író is. A járvány idején című munka nem is egy regény, hanem a gondolatainak az összefoglalója, amit a koronavírus járvány első hulláma idején vetett papírra.

Miért tartom fontosnak, hogy sok mindenki elolvassa ezt a könyvet? Hiszen mondhatnám, hogy a z interneten rengeteg véleményt elolvashatok, válogathatok kedvem szerint. De mégis Giordano tiszta őszintesége, gondolatvilága miatt az kell mondjam, hogy ha csak egy könyvet olvasunk el a koronavírusról akkor ez legyen az.

Az emberek többsége hisz a tudományokban és az orvosokban. De a járvány első szakaszában is voltak, akik szkeptikusan, kételkedve álltak a témához. Amíg nem velünk történnek a rossz dolgok addig nem is léteznek. Számomra izgalmas volt arról olvasni, hogy egy neves fizikus, aki előadásaival járja a világot, sorra kapja a lemondó e-maileket és otthon a négy fal között a karantén alatt gondolkodik az élet értelméről. És lássuk be egy szempillantás alatt mindannyiunk élete teljesen kifordult önmagából. Semmi sem biztos, amit biztosnak hiszünk és véleményem szerint az emberiség legyőzhetetlenségének mítosza is erőteljesen megingott.

A történetből számomra a másik sokkoló történet az volt, amikor arról mesél a szerző, hogy egy olasz áruházban leüvöltik egy kínai nő fejét, hogy húzzon haza Kínába és vigye magával az összes betegségét is. Lássuk be a járvány elhúzódásával és a korlátozások számának növekedésével egyenes arányban nőttek az agresszív megnyilvánulások is. És ne felejtsük Paolo még  az első hullám elejéén írta le gondolatait. A bejegyzés írásakor már jócskán benne vagyunk a második hullámban, ami talán hazánkban még erőteljesebb mint az első volt. Az emberek pedig egyre türelmetlenebbek és agresszívabbak. Egész egyszerűen belefáradtak a vírus elleni küzdelembe vagy csak egyszerűen a hitüket vesztették el.

De a Járvány idején című könyvből lehet erőt meríteni. A szabályok betartása, egymás megértése, segítése átsegít minket ezen a nehéz időszakon.

A bejegyzés végén pedig csatlakozom a szerző gondolatához, aki a 90 zsoltárt idézve azt kéri: "Taníts minket úgy számlálni a napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk."

Jó olvasást!