Ebben a könyvben leírt történetekre még Dr. House is elismerően bólintana. Egy kedves barátom ajánlotta a figyelmembe ezt a könyvet, mivel nemrégen a kisfiamnál epilepsziát diagnosztizáltak.

De mit is tudunk erről a betegségről? Ha van is valami fogalmunk róla akkor legtöbbször földön rángatózó emberek jutnak az eszünkbe. Pedig az epilepsziának számos más tünete is lehet, amiket nagyon nehéz észre venni.

A könyv szakirodalom jellegű, de mégis mindenki számára érdekes lehet, hiszen a szerző különböző páciensei esettanulmányát írja le nekünk és közben fontos tudnivalókat csepegtet a betegségről és az agyunk működéséről.

Nagyon tetszett számomra, hogy a doktornő nem rejti véka alá, hogy nagyon keveset tudunk az agy működéséről, sokszor csak a sötétben keresgélünk. Az epilepszia és általánosságban az aggyal kapcsolatos betegségek kezelése inkább detektívmunka, mint orvoslás.

Elengedhetetlenek a páciensekkel folytatott hosszas beszélgetések, hogy egyáltalán meg legyen a gyanú, hogy mit és hol is kell keresni. Van, hogy több órányi videóanyagot kell megnézni, hogy kiderüljön, merre is kell keresni a baj okozóját.

Komoly tanulságokat is levontam a könyvből. Szeretjük természetesnek venni az agyunkat, annak normális működését. A testünket irányító fontos szabályozórendszerek az agyunkból indulnak ki, mint például a légzésért felelős parancsok is innen indulnak. A baj pedig hirtelen bármikor, bárkinél felléphet és egy szempillantás alatt gyökerestül megváltozik az egész életünk.

A könyvben csupa extra történetet olvashatunk, extra tünetekkel. Sokszor pedig az orvosok sem tehetnek mást mint megállapítják a tényt, hogy valaki epilepsziás. Gondoljunk bele, milyen félelmetes és szorongó élete lehet annak az embernek, aki a rohamai alatt állandóan masírozó törpéket lát?

Az epilepsziakezelés egy igazi szélmalomharc. A gyógyszerek vagy segítenek a beteg állapotán vagy nem. Ha valaki agyműtétre vállalkozik annak hatalmas a kockázata, hogy egyáltalán sikeres lesz-e és nem-e okozunk komolyabb károkat.

Abban bízhatunk, hogy az orvostudomány folyamatosan fejlődik, tehát kis apró lépésekkel az emberi agyat is egyre jobban meg fogjuk érteni és ezáltal az epilepszia leküzdésére is nagyobb esély kínálkozik.

Tudták, hogy Lewis Carroll az Alíz Csodaországban szerzője is epilepsziás lehetett? Nagy eséllyel a betegsége, rohamai hatására készült el a világhírű mű! :)

Izgalmas, informatív könyv egy betegségről, emberekről és azokról, akik értük küzdenek.

Érdemes elolvasni! Jó olvasást!