Kordos Szabolcs, újságíró, tényfeltáró riporter és mindeközben remek író is. Évekkel ezelőtt indította útjára Hungary-sorozatát, amiben mindig egy-egy szakma rejtett világába ássa bele magát és jobbnál jobb sztorikon keresztül tárja elénk a kicsiny "magyar valóságot". Márciusban terveztük, hogy személyesen is találkozhatunk a kanizsai könyvtárban egy író-olvasó találkozó keretében, de sajnos az élet átírta a terveinket, de ami késik az nem múlik!

Mint a címből is látható, Szabolcs már nem először ír a szállodaipar névtelen hőseiről, recepciósokról, szobalányokról. És bőven tartogatott még jobbnál jobb sztorikat a hazai szállodák. Ebben a könyvében az író a vidéki szállodákat vette górcső alá.

Naivan az én fejemben az a kép élt a luxusszállodákról, hogy gazdag, befolyásos emberek mindenféle földi jóval eltelve előkelően töltik itt a napjaikat. Hát a valóság ennél sokkal árnyaltabb. Az éjszaka leszálltával a vendégekben is felszabadulnak az addig elnyomott "démonok". Amit természetesen a személyzetnek tűrnie kell és megoldást kell rá találnia, amit nem sokszor könnyű végrehajtani. Legyen szó arab ifjak kicsapongásáról, orosz cég munkatársairól és bulijáról vagy egy osztálytalálkozóról, ami vad orgiába csap át. De szegény szobalányok helyébe sem lennék, hiszen tudjuk az egyenruha az egyenruha és hát a perverz emberek is szeretnek szállodákban megszállni...

Az író remekül illeszti egymás mellé az interjúkat, végig pörgős és izgalmas sztorikkal gazdagodunk szállodaipar árnyoldaláról.

Ez volt az első könyvem, amit Kordos Szabolcstól olvastam, de biztosan nem az utolsó. Néha a dolgok mélyére kell ásnunk, hogy megértsük a miérteket. Kordos Szabolcs Hungary-sorozatának segítségével a magyar valóság is elérhető közelségbe kerül.

Remélem hamarosan a könyvtárosok világát is jobban szemügyre veszi! :)

Jó olvasást!

A japán szerző Genki Kawamura komoly témát választott a regényének. Főszereplőnk egy 30 év körüli fiatalember, aki megtudja, hogy rövid időn belül meg fog halni. De ilyen egyszerűen nem szabadulhat. Megjelenik neki az ördög, aki alkut kínál. Egy-egy nappal meghosszabbítja az életét, de cserébe valamit el kell tüntetnie a világból.

A történet egy igazi számadás az életről, arról, hogy hogyan is éljük az életünket, észrevesszük-e az igazán fontos dolgokat. Miért van az, hogy akkor vesszük észre az igazán fontos dolgokat az életünkben amikor már késő?

A regényben napról napra bontakozik ki előttünk a főhősünk mindennapi élete, annak minden kudarca, boldogsága, szerelme. Az ördög egy üde színfoltja a történetnek, mert nem a tipikus ördögfigurát kapjuk. Elképzelve jókat mosolyogtam a hawaii inges napszemüveges ördögön. Az alku, amit felajánl elsőre egyszerűnek tűnik, hiszen eltűntetek valamit a világból, ami egyáltalán nem fontos azért, hogy egy nappal tovább élhessek. De természetesen az élet és az üzlet ennél jóval bonyolultabb.

Egy életút, egy ember története, döntéseink láncolata. Igazából csak nekünk vagy a családunknak fontos ez a történet, a világ nagy körforgásában csak egy apró porszem minden egyes történet.

De hogyan is jönnek képbe a macskák? A főhősünk macskája Káposzta, aki talán az egyetlen örömforrása az életében. Megtudjuk azt is, hogy miért is van neki fontos szerepe. Vajon a fiatal férfi képes lesz rá, hogy elcserélje plusz egy nap életért? Megéri?

A könyv mottója sokat elárul a könyvről: "Ahhoz, hogy megkapj valamit, egy másik dolgot el kell veszítened... Az emberek semmit sem akarnak elveszíteni, amikor kapnak."

Egy érdekes és izgalmas regényről van szó, de bennem mégis maradt hiányérzet. A történet nagyon jó, rengeteg lehetőség van benne, de mintha nem sikerülne tökéletesen kibontani. Sokszor éreztem azt, hogy zavaros a történet, rengetegszer belekavarodtam, hogy most ki beszél, hol tart a történet. Nem mindig volt egyszerű követni a cselekményt.

De a regény közben egy utazás egy életen át, annak nehézségeivel, tapasztalataival. Történet az élet értelméről, a boldogság felismeréséről. És azért nem árt ha otthon tartunk egy-két macskát.

Jó olvasást!

A könyvtári ajánlópolcon vettem észre ezt az elsőre furcsa című könyvet, Butcher' Crossing (Amúgy a cím a regény egyik központi településének a neve). De a könyv borítója sem engedett a bűvköréből, a rajta látható amerikai bölény, mintha csak az olvasót bámulná, mélyen a szemünkbe nézve. Ekkor döntöttem el, hogy tudnom kell, miről szól ez a regény.

A regény cselekménye 1873-ban Amerika hőskorában játszódik. Főszereplőnk Will Andrews, aki most érte el életében a fiatal felnőtt kort. Keresi önmagát, az izgalmakat, keresi az élet értelmét. Otthagyja az egyetemet, hogy a természetben, a Vadnyugaton találja meg.

Összetalálkozik egy híres bölényvadásszal Millerrel és annak segítőjével Charley Hoge-dzsal és Schneiderrel a nyúzóval. Az ő kalandos útjukról szól ez a könyv. Nem egy sokszereplős, folyamatosan pörgő regényről van szó, de mégis van egy ritmusa a könyvnek és folyamatosan tudni akarjuk, hogy mi történik a szereplőinkkel. Will karaktere talán a legfontosabb, hiszen az ő jellemfejlődését figyelhetjük meg a legjobban a már-már kiöregedő vadász mellett, aki tanítja és vezeti is a fiatal férfit. Sokatmondó az a jelenet, ahol először látja, hogyan dolgozik Miller, sorra teríti le ezeket a büszke és hatalmas állatokat. Haláluk után a dögöket nézve és nyúzva már elveszik a dicsőség, már nincs semmi büszkeség, semmi hatalmas, csak egy élettelen test. Vajon ilyen egyszerűen működik az emberek esetében is?

A csapatnak további nehézségekkel és veszélyekkel kell megküzdeniük, hogy a vadászatot sikeresen véghez tudják vinni. De ahogy hazafelé tartanak, érezni lehet, hogy mindegyikükben megváltozott valami, már semmi sem olyan, mint amikor útnak indultak.

Vajon Will elérte amit akart? Sikerült megtalálnia a számára kijelölt utat? A könyvből való kedvenc idézetem talán megadja a választ ezekre a kérdésekre: "Az ember megszületik, hazugságokat szív magába az anyatejjel, hazugságokon nevelkedik, aztán még kifinomultabb hazugságokra tanítják az iskolában. Az egész életét hazugságok közt éli, aztán amikor közeleg a halál, rádöbben, hogy nincs semmi, semmi, csak önmaga, meg amit tehetett volna. De nem tette meg, mert a hazugságok azt súgták neki, van valami más is. És akkor már tudja, hogy övé lehetett volna az egész világ, mert egyedül ő ismeri a titkot, de már késő. Megöregedett."

A regény egy szépen felépítette jellemfejlődés, miközben megismerhetjük a Vadnyugat szép és egyben kemény arcát is. Megérthetjük, hogy mire képes az ember a természettel, milyen módon képes leuralni, de a természet is úgy tud bánni az emberrel, mint egy kis apró porszemmel. A küzdelem, az értelemkeresés, a fejlődés kiváló regénye ez.

John Williams saját korában nem számított elismert írónak, napjainkban fedezték fel regényeiket, a Butcher's Crossing mellett a Stoner című regénye is már már klasszikusnak számít. Sajnos művei elismertséget már csak halála után hoztak neki. De munkái által emléke sokáig velünk marad.

Szerb Antal a magyar és európai mértékkel mérve is meghatározó író volt. A világirodalom története című munkája - amit később betiltottak - egy korszakos munkának számít. Utas és holdvilág című regénye először 1937-ben jelent meg, de sikere még napjainkban is töretlen. A regényt angol, német, lengyel, francia, olasz, spanyol, holland, szerb és hindi nyelvre is lefordították. Természetesen a kíváncsiság engem is hajtott, hogy megtudjam mi állhat a sikere hátterében.

A történet Olaszországban játszódik, ahol a főszereplő Mihály Erzsivel a nászútját tölti. Kezdteben idilli szerelmi kapcsolat bontakozik ki előttünk, de a szerző szép lassan megmutatja nekünk, hogy azért a valóság ennél sokkal árnyaltabb. Mihály egy a harmincas éveiben járó fiatalember, aki a korszellemhez képest elég későn házasodott, de megnősült, mivel a társadalom ezt várja el tőle és ráadásul egy férjes asszonyt sikerült elszeretnie. Érdekes megjegyezni, hogy a harmincas éveiben járó Mihály már "öregnek" számít házasodás szempontjából, manapság pedig teljesen általános és elfogadott, hogy ennyi idősen házasodunk. Változnak az idők... Abba is bele kell gondolnunk, hogy napjainkban már nem lepődünk meg, hogy valaki elszereti valakinek a feleségét vagy barátnőjét. De azért 1937-ben olvasva biztos, hogy komoly polgárpukkasztásnak számított.

A nászút nem úgy alakul, mint ahogy kellene. Főhősünk nem találja a helyét a világban és felhőtlen fiatal korára vágyik. A történet ettől kezdve egy igazi lélekregénnyé, egy önmagát kereső fiatalember keresztútjává válik. Vajon a gyerekkori önmagunk megtalálható? Biztos, hogy a gyerekkori álmaink kergetése a legjobb választás? Minden ember - főleg a férfiak - élete közepe felé eljut ahhoz a felismeréshez, hogy vágyódunk a fiatalkorunkhoz, a szabadságához, a be nem teljesült vágyainkhoz.

Szerb Antal Mihályt egy olaszországi utazásra viszi, ahol műtörténészi gonddal mutatja be nekünk az olasz városokat. Tehát aki ilyen szempontból is szeretné megismerni Olaszországot vagy csak egyszerűen szereti a szép és komoly tájleírásokat, akkor ez a könyv neki való.

De nem mehetünk el szó nélkül a női főszereplő, Erzsi mellett sem; az önálló, a karakán, a jéghegy hátán is megélő nő karaktere előtt. Gondoljunk csak bele, ez sem lehetett szokványos a 30-as években. A szerző egy olyan nőideált alkot meg, ami csak évtizedek múlva válik csak elfogadottá. A nő, akit nem kell eltartani, aki független és tudja, hogy mit akar.

Kijelenthetjük, hogy az Utas és holdvilág több szempontból is meghaladta a korszellemet és a 21. században is egy élvezhető és elgondolkoztató regény. Bizonyítékom nincsen rá, de véleményem szerint a főhős sok szempontból a szerzőről lett mintázva.

Szerb Antal élete 1941-ben tragikus véget ért, hiszen egy esztelen háború esztelen eszméje az életét követelte. Így sohasem tudhattuk meg, hogy ez a nagyszerű író még mire lett volna képes.

Az Utas és holdvilág egy lélekregény, saját magunk keresése és megtalálása az életben. Mert az élet nagyszerű, csak tudni kell élni.

Jó olvasást!

A most bemutatandó regény egy igaz történet a hitről, a szeretetről és a reményről. Ha egy mondatban össze kellene foglalnom a regény lényegét akkor az előző mondat lenne a legtökéletesebb jellemzés róla.

Főszereplőnket Colton Burpo-nak hívják és a regény keletkezésekor mindössze 4 éves volt. Sajnálatos módon perforálódott a vakbele és az orvosai elég későn vették észre, hogy miről is van szó. Fontos még azt is elmondani, hogy a szülei nagyon vallásosak sőt édesapja egyben lelkész is. A fiatal kisfiú élet-halál között lebeg, de csodálatos módon életben marad. Gondolhatnánk, hogy jó-jó csak be kell kapcsolnunk a TV-nket és már is egy csomó hasonló történetet láthatunk és hallhatunk, hogy mennyi igazságtartalmuk van az megint egy másik kérdés.

De a mi történetünkben a szörnyű kórházi élmények után kezdődik az igazi "csoda". Majdnem egy év is eltelik, mire a kis Colton el kezd arról mesélni, hogy amíg műtötték addig angyalok énekeltek és Jézus vigyázott rá. Közben olyan dolgokról mesélt amikről igazából nem is tudhatott volna (megmondta pontosan, hogy az apja imádkozott az egyik szobában, az édesanyja pedig kinn a folyosón telefonált a rokonak és a műtőorvosa nevét is megmondta). Később időről-időre a mennybéli tapasztalatairól is beszámolt. Itt álljunk meg egy pillanatra. Nem szeretném leírni az összes élményt, amit a kis Coltont elmesélt, de higyjétek el megdöbbentő dolgokat tár elénk. Gondolom, majd Ti is a következő kérdéseket fogjátok feltenni: Tényleg igaz lenne? Láthatta a kisfiú a mennyországot? Találkozott és beszélt Jézussal? Bevallom először nagyon nehezemre esett elhinni, de egy ekkora gyerek miért füllentene? Semmi értelme és szép lassan arra a következtetésre jutottam, hogy Colton Burpo járt és látta a mennyországot. Aki hisz Istenben és a mennyországban az ennek a könyvnek a segítségével megerősítést nyer, aki pedig nem hisz az talán ha nem is nagyon de egy picit hívővé válhat.

Úgy gondolom egy lélekemelő regény a szeretetről, hitről a reményről. A könyv nyelvezete egyszerű és könnyen érthető. Mindenkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani ezt a végtelenül pozitív regényt.

Jó olvasást!

Tavaly volt szerencsém személyesen találkozni az íróval Nagykanizsán, ahol egy remek író-olvasó találkozót tartott a gyerekeknek. A szerző a találkozó végén a gyerekek kérdéseire is szívesen válaszolt. A legtöbb kérdés arról szólt, hogy ez meg ez a kutyafajta lesz-e a történetekben és hogy mikor. Amennyi kutyafajtát hallottam azok után nem lennék az író helyében! :)

A történetnek a főszereplője Bugac Pongrác a Berger Szimat Szolgálat vezetőnyomozója. Akiknek az irodája a a Harap utca 3/B-ben található. Ha valaki úgy érzi, hogy ismerős ez a cím neki akkor már tudja, hogy ez sem véletlen! A mese főszereplői mind magyar kutyafajtákról lettek mintázva, de emellett számos másik kutyafajta is megjelenik.

Ebben a téli történetben Pongrácéknak egy különleges feladatot kell megoldaniuk, hiszen nem mást loptak el, mint a Mikulás szánját! A tét hatalmas, hiszen ha a Mikulás szánja nem lesz meg akkor az egész Karácsony veszélybe kerülhet. Pongrácék és a pumiikrek akcióba lendülnek. Egy örült hajsza veszi kezdetét, hogy megmentsék a karácsonyt és a Mikulás szánját. Vajon sikerül nekik?

Miközben a történetet olvastam, egyből az jutott eszembe, hogy Nyulász Péter a magyar Geronimo Stilton. Csak az író, a kutyákkal és elsősorban magyar kutyafajtákkal dolgozik. A történet pörgős egy pillanatra sem veszít a tempójából, ami lássuk be a célközönség szempontjából mérvadó. Amellett poénoktól sem mentes a történet, ami a felnőtt olvasóknak is remek kikapcsolódás. A "Pointerpol" ügynökségen még mindig nem igazán sikerült túl tennem magamat! :) Nyulász Péter pedig arra is törekedett, hogy hasznos információkat is elrejtsen a történetben, amik ki is vannak emelve a főszövegből. Mint például fontos budapesti helyszínek vagy mi is a cilinder vagy, hogy mi is a szaloncukor története.

Meg kell említenünk Ritter Ottó nevét is, aki a könyv illusztrációt készíti. Aki remek és színes karaktereket varázsolt a gyerekeknek.

A szerző az interaktivitásra és az olvasásfejlesztésre is komoly hangsúlyt fektet. A bergerszimat.hu oldalon minden könyvéhez található játékos feladatlap, amelyet iskoláknak is ingyen hozzáférhetővé teszi. De emellett is számos érdekességet találni a honlapon, érdemes megnézegetni.

De a nagykanizsai könyvtár saját fejlesztésű honlapján az azolo.hu oldalon is lehet játékos kérdőívet kitölteni a történetről. Link: https://azolo.hu/azolo/kerdoiv/1005447

Nyulász Péter történetei alkalmasak arra, hogy az olvasást megszerettessék a gyerekekkel és bevallom töredelmesen felnőttként is nagyon élvezem ezeket a meséket.

Jó olvasást Mindenkinek!

Egy nem mindennapi, izgalmas (néha szörnyű és hátborzongató) szakirodalmat szeretnék bemutatni. Elfogult vagyok, hiszen a már elhunyt szerző nem csupán könyvtáros volt, hanem mellette hobby történész is (Én már ekkor tudtam, hogy imádni fogom ezt a könyvet!). Mint, már a címe is mutatja a Vadnyugat történetéről olvashatunk, és az indián háborúkról, de nem akárhogyan, hanem az indiánok szemszögéből bemutatva az eseményeket. Érdekes és alapos munka, amit Dee Brown megalkotott és véleményem szerint az általa kiválasztott szemszög közelebb áll a valósághoz, mint mondjuk amit a régi spagetti westernekben megismerhettünk.

A mű időrendben halad és külön-külön bemutatja nekünk a különféle indián törzseket. A műben rengeteg korabeli forrást felhasznál, régi jegyzőkönyveket, ítéleteket, katonai jelentéseket is. Értékes és érdekes anyagok ezek, hiszen sokszor kiderül belőlük, hogy valóban a "fehérek" mit is gondoltak az indiánokról. Két példát szeretnék hozni: az egyik arról szólt, hogy az egyik amerikai képviselő felháborodottan írt társának, hogy inkább ólommal tömné ki az indiánokat, mint, hogy tárgyalásba bocsátkozzon velük; a másik hasonló jellegű forrás amin megütköztem egy katonatiszttől származik, aki ki kéri magának, hogy nem háborúzhat az indiánok ellen, hiszen a seregét azért állították fel, hogy indiánokat öljön. Megdöbbentő gondolatok ugye?- és ekkor már a 19. században járunk.

Dee Brown bemutat számunkra minden komoly harci cselekményt, háborúkat, hadjáratokat. Olvashatunk a Sand Creek-i mészárlásról, ahol nagyrészt öregeket, asszonyokat és gyerekeket öltek meg részeg katonák. De ugyanilyen szörnyű események történetek Camp Grant-nél, Washita-nál, vagy Wounded Knee-nél. Sajnos azt kell, hogy mondjam ezek szabályos népirtások voltak, tudom, hogy erős a kifejezés, de ez az igazság, sőt, ha elolvassuk a könyvet, akkor az is kiderül, hogy sajnos a cél sem volt más.

Rengeteg ígéret, rengeteg hazugság és az indiánok még mindig tudtak hinni a fehér embereknek, de a cél a teljes megtörésük és elpusztításuk volt. A nekik kínált szerződéseket szándékosan félre fordították számukra és bagóért hatalmas földeket adtak el. De később mindig több és több föld kellett. Bölényeiket szisztematikusan kiirtották. Ha egy indiánt megöltek a törvény nem tett semmit, de ha egy fehér embert megöltek, akkor egy egész sereg is elindulhatott egy törzs ellen büntetésképpen. Szomorú történet ez Amerika felemelkedéséről. Érdemes mindenkinek kézbe vennie ezt a könyvet, aki szeretne többet megtudni az indián háborúkról és ezekről a hátborzongató eseményekről. Értékes tapasztalatokat lehet szerezni általa a korabeli Amerikáról, gondolkodásáról, felfogásáról. És lehet, hogy napjainkban ez a világ nincs is olyan messze? Ezt mindenki döntse el maga.

Dee Brown könyve már a megírásakor komoly vitákat váltott ki és rengeteg támadás érte. Hiszen szembement az akkor oktatott amerikai történelemmel. Lenézték és művét silánynak minősítették, zagyvaságnak tartották. (Pedig páran tanulhatnának tőle, hogy hogyan kell tudományos alapossággal és mégis közérthetően megírni egy szakirodalmi munkát.) De az igazság az ő kezében volt és munkája már lassan a 19. kiadást éli meg, ezzel is méltó emléket állítva magának és minden indiánnak, akik ezekben a szörnyű időkben távoztak el a szellemvilágba.

2007-ben az HBO meg is filmesítette a könyvet.

Talán zárszónak annyit lehetne és kell mondani, hogy érdemes elolvasni és okulni belőle.

Jó olvasást!

Egy nagyon érdekes munkát szeretnék jelen ajánlómban bemutatni, amit talán a fülszöveg és a szerző első gondolatával lehet a legjobban leírni. Íme: "Ez nem regény. Nem is elbeszélés. Ez egy történet." Bevallom nem tudom én sem jobban megfogalmazni, mint Baricco, talán annyival egészíteném, ki, hogy ez egy gyönyörű történet a férfi és nő között létrejövő kapcsolatról (abban rejlő feszültségekről, érzelmekről vágyakról?).

Főszereplőnk egy Hervé Joncour nevű fiatalember, akit édesapja katonatisztnek szán, de ekkor betoppan az életébe monsieur Baldabiou, aki mindent megváltoztat. Remek üzletember, aki meglátja a fantáziát Joncourban. Selyemmel foglalkoznak és egy hernyóbetegség folyamán, Hervé azt a feladatot kapja, hogy utazzon Japánba, ahol hernyókat lehet vásárolni. Japán ekkoriban még a teljes elszigeteltség politikáját folytatja, az idegenek és az idegen kereskedők egyáltalán nem szívesen látott vendégek az országukban. Hervé ügyesen üzletet köt, de valami meg is változik benne. Egy szempár egy lányos arc és főhősünk már nem is olyan biztos a saját életében.

Itt meg kellett állnom a könyv olvasásában, egyszerűen túl sok gondolat kavargott a fejemben. Tényleg elég lenne egy találkozás, hogy minden a feje tetejére álljon? Elég egy pillantás, nem kellenek játszmák? Képesek vagyunk a vágyainkért feladni az egész életünket? Meddig vagyunk képesek elmenni?- Nem találtam a válaszokat.

Baldabiou-ról is kell külön ejtenem néhány szót. Ritkán jelenik meg a könyvben és ettől talán még különlegesebb a személyisége. Nem szereti a komoly beszédet, de mégis egy komoly üzletemberről van szó, aki komolyan veszi az életet.

A kedvenc párbeszédem szerintem az egész történetét jól összefoglalja (Baldabiou és Hervé között): "- Különös fájdalom (Halkan.). -Belehalni a vágyódásba olyasmi után, amit soha nem fog az ember átélni."

A történet nagyon rövid és ezért nagyszerű. Nem akar nagy szavakat használni csak megmutatni akar nekünk emberi érzelmeket, amik valószínűleg az ősidők óta velünk vannak. Háborúkat indítunk a nevében, egész addigi életünket képesek vagyunk feladni érte, ez pedig nem más, mint a szerelem.

Egy különleges elgondolkodtató "történet". Mindenkinek csak ajánlani tudom, nem fog csalódni! Jó olvasást!

Sokszor vita tárgyát képezi, hogy az emberi történelem egy-egy vészkorszakát, megmagyarázhatatlan eseményei mikor tanítsuk, mikor beszéljünk róluk a gyerekeinknek. Olyan témákról van szó, amikről mi magunk felnőttek sem szívesen beszélünk. Holokauszt, első és második világháború, gyarmatosítások, keresztes hadjáratok, csakhogy néhány ilyen eseményt említsek a történelemből. Megpróbáljuk a gyerekeinket mindentől megóvni a szépre és jóra tanítjuk őket. De mindig eljön az a kritikus pillanat amikor beszélnünk kell arról, hogy nem minden ember jó, hogy az emberek szörnyű dolgokat is képesek elkövetni egymással szemben, hogy nem vagyunk tökéletesek és ha nem vigyázunk akkor rettentő dolgokra is képesek vagyunk.

Igaz Dóra ifjúsági regényében nem kevesebbre vállalkozott, mint, hogy fiatal olvasóknak (kb. 13-14 éveseknek) mutatja be a 20. századi magyar történelem vészkorszakát, a magyar holokausztot, amikor magyar zsidókat deportáltak Magyarországról. Az indító kép is nagyon fontos a könyvben hiszen a gyerekek játszanak és hülyéskednek egymással, ahol elhangzanak olyan mondatok is, hogy "kerülnél haláltáborba" vagy "Hitler elintézne" és számomra félelmetes volt, hogy ők nem akarták bántani egymást, sőt egyenesen viccesek ezek a mondatok számukra, fogalmuk sincsen ezeknek a mondatoknak a súlyosságáról.

Sajnos hasonló személyes tapasztalatom is van. A minap a második fiam jött haza az iskolából és a kocsiban az élményei mesélése közben megemlítette, hogy az iskola mellett lévő romos épületet úgy hívják, hogy "migráncs ház". Egyből megkérdeztem tőle, hogy tudja-e hogy mit jelent ez a szó. Természetesen nem tudta. De fontosnak tartottam, hogy az ő nyelvén megpróbáljam elmagyarázni, hogy ez mit is jelent. Erre kiválóan alkalmas Ceri Roberts: Menekültek és migránsok című gyerekkönyve. A lényeg az, hogy a számunkra felnőttek számára kellemetlen témákat nem söpörhetjük a szőnyeg alá, igenis beszélnünk kell róluk.

A történet folytatásában egy nagypapa elbeszéléséből megismerhetjük a korabeli barátait, focistatársait. Majd arra is fény derül, hogy hogyan vitték el zsidó származású pajtásukat. A regényben hangsúlyosan megjelenik az emberi közöny is, mint társadalmi probléma, ami napjaink társadalmát is súlyosan érinti.

Igaz Dóra egy komoly hangvételű, közérthető ifjúsági regényt tett le elénk. Nagyon bátran és jól nyúlt hozzá egy nehéz történelmi problémához.Törekednünk kell arra, hogy ne csak egy fiú legyünk a "nagy csapatból" hanem hogy a csapat azt jelentse, hogy egyek vagyunk. Ha azt gondoljuk, hogy rossz dolgokról nem beszélünk, mert azt hisszük, hogy akkor meg sem történt, akkor pont azoknak az érdekeit fogjuk támogatni akik rosszul cselekszenek.

Jó olvasást!

Nem is tudom hol kezdjem. A könyv olvasása közben sokszor megálltam és azt kérdeztem magamtól, hogy "miért olvasom ezt?, annyira borzasztó, megdöbbentő és fájdalmas." De nem tettem le, mert a kíváncsiságom, a tudás utáni vágyam erősebb volt. Arra jutottam, hogy ahhoz hogy megértsük a poklot le kell mászni a legmélyebb bugyrába és szembe kell nézni az emberiség szörnyű tetteivel. Olvasnunk és tanulnunk kell ezekről a szörnyűségekről, hogy átadhassuk másoknak, hogy nem akarunk többször ilyet látni.

A ruandai népirtás 1994-ben zajlott le Ruandában, ahol a hutuk és a tutszik két nagy törzs osztozott a földeken. Szomszédok, barátok, játékostársak igazából különösebb ismertetőjegyek nélkül simán összekeverhető volt a két etnikum. És egyszerű hétköznapi emberek egyik pillanatról a másikra mint a marhákat képesek voltak levágni szomszédaikat, barátaikat, szeretteiket.

Jean Hatzfeld nem kevesebbre vállalkozott, mint, hogy megírja a gyilkosok szemszögéből az eseményeket. Erre egy baráti társaságot választott ki magának, akik a börtönben töltötték a büntetésüket. Az ő visszaemlékezéseikből, válaszaikból áll össze ez a dokumentumgyűjtemény. Számomra már az is megrázó, hogy milyen szenvtelenül érzelmek nélkül tudják elmesélni, hogy mit is tettek. Sokuk tisztában sincs vele, hogy micsoda kegyetlen dolgokat hajtottak végre. Felfoghatatlan volt arról olvasni, hogy ezek a hívő emberek, akik minden vasárnap megjelentek a templomban együtt énekeltek és fohászkodtak Istenhez, majd a mészárlások kezdetén a templomba menekült embereket halomra gyilkolják. És mindenkor hol van Isten? Erre talán senki sem tudja a választ, még a gyilkosok sem, de bíznak abban, hogy egyszer bűnbocsánatot nyernek.

A legmegrázóbb rész számomra a helyi kórház megtámadása volt. Még a mészárlások kezdete előtt a túlélők beszámolói alapján megjelennek a "kék sapkások" és a külföldi papokat, nővéreket, orvosokat katonai teherautókra pakolják. Miközben az egyik nővér azért könyörög, hogy a ruandai nővéreket akikkel együtt dolgoztak őket is vigyék magukkal. A válasz pedig az, hogy jobb lesz nekik a sajátjaikkal. Tudták mi fog következni mégsem tettek semmit... A kórházat elpusztítják az itt dolgozókat elpusztítják az újszülötteket a földhöz csapkodják. Íme Isten képmása, amikor tombolni kezd benne a düh és a mérhetetlen butaság és kegyetlenség.

A könyv felkavaró és megrázó, de tökéletes képet ad arról mi is zajlott 1994-ben Ruandában és hogy ezt az elkövetők hogyan is élték meg. Megbánták? Vagy büszkék arra amit tettek? Egyáltalán felfogták mit tettek? Hol volt a világ ekkor? Megakadályozható lett volna mindez?  Vajon Isten itt van velünk még? Ezek a kérdések merültek fel bennem a könyv végére. És ezek a kérdések kísértenek még a könyv elolvasása után is.

Tanuljunk az emberiség hibáiból, butaságaiból, szörnyű tetteiből, hogy ha tükörbe nézünk akkor még egy ember képét lássuk és ne egy vadállatét.