Rég kerültem olyan helyzetbe, hogy nehezemre esett egy könyvajánló írásának nekiállni. Hát most ez is megtörtént, na de nem azért, mert rossz lett volna könyv, sőt pár napa alatt kiolvastam, Sajnos a történet nagyon komoly és sokszor már már nyomasztó. Mostanában pedig újra és újra eszembe jut a regény, ahogy a híreket olvasva egyre többet tudok meg a németországi pedofil botrányról, ami még a sokat látott nyomozókat is elborzaszt, rájövök, hogy ez a mű húsba vágóan napi problémákról szól. Egy olyan témáról, amivel nem szeretünk szembesülni, mert fáj és mélységesen megrökönyödünk rajta, de beszélni kell róla, mert különben nem lehet hatásosan fellépni a szexuális erőszakkal, abúzussal szemben. Ami pedig még szörnyűbbé teszi az egészet, hogy ezeket a dolgokat gyerekekkel művelik, sokszor a saját gyermekeikkel.

A történet 1920-ban kezdődik, ahol egy testvérpárt ismerhetünk meg, akik rövid időn belül elveszítik szüleiket és rövidesen egy nevelőintézetbe kerülnek. Írhatnám, hogy életük innét az életük fenekestül felfordul, és pillanatok alatt a felnőtt világ mocskában találják magukat amiből nem is sokat értenek meg csak elszenvedik. Majd a fejezetek váltakozás révén megismerhetjük Esztert, akinek egyik nap az anyja fürdés közben megjegyzi, hogy Apád előtt ne vetkőzz. Hát bevallom őszintén férfiként már a gondolatára is görcsbe állt a gyomrom, hogy jó hát ez nem lehet igaz, ilyen nem lehet. De be kellett látnom, hogy az élet tényleg lehet ennyire sötét és a szörnyetegek pedig közöttünk élnek, úgy hogy nem is tudunk róluk.

Eszter nagyapja Tatus, a mindene a kislánynak és ez fordítva is igaz. Sőt ahogy haladunk előre a történetben egyre jobban elbizonytalanodunk, hogy jól van ez-e így. Szörnyű átélni azt, hogy amit mi szeretetnek hívunk azt mennyire manipulatívan lehet használni arra, hogy kiélhessük a vágyainkat. A történetben elhangzik az a mondat is Eszter édesanyjának a szájából, hogy a "férfiak mind rosszak." A könyv végére már kezdtem ezt elhinni.

Egy drámai regényről van szó, amiben sok sérült életutat ismerhetünk meg és annak szörnyű továbbéléseit. Véleményem szerint jelenleg nincs aktuálisabb könyv, mint Péterfy-Novák Éva regénye. Az utószóban az író nő megemlíti, hogy nem akart gyáva könyvet írni. Számomra sikerült megírnia a legbátrabb könyvet, amit eddig életemben olvastam. Felkavaró, sokszor nyomasztó regény, de épp ezért olyan értékes. Egy olyan regény, ami még sokáig velünk marad.

Jó olvasást!