Ernest Hemingway a 20. század irodalmának és történetének is meghatározó figurája volt. A mai napig örömmel és áhítattal vesszük a kezünkbe az Öreg halász és a tengert vagy az Akiért a harang szólt című klasszikust. De maga a személyisége és nyughatatlansága, vakmerősége és magánélete sem hagyja nyugodni a 21. század emberét.

Részt vett a spanyol polgárháborúban, a második világháborúban, támogatta a kubai forradalmat. Olyan, mintha az ő élete is egy regénye lapjairól lépett volna elénk.

Sokakat ihletett már meg Hemingway élete, így volt ezzel Ungvári Tamás is, aki egy pörgős és elgondolkodtató kalandregényt varázsolt az író köré.

Főhősünk egy magyar diák, aki 1962-ben Párizsban tanul és disszertációját Ernest Hemingway kubai korszakáról írja. Senki sem gondolná, hogy egy ilyen irodalomtörténeti kutatás már már kémregényekbe illő nyomozásba torkollik. De fiatal diák barátunk csak sodródik az eseményekkel és egyre mélyebbre és mélyebbre kerül ebben a kusza történetben, ahol már azt is nehéz eldönteni ki mond igazat vagy hol húzódik a valóság és fikció határa.

Hemingway "szelleme" végig kíséri a történetet ahogy haladunk előre a történetben egyre többet és többet tudunk meg az életéről. Milyen szenvedélyes és kemény emberről van szó. Mennyire impulzív ha arról van szó, hogy egy gyerek bajba kerül. Mennyire szereti az állatokat és főként a macskákat.

De, hogy jön a képbe Kuba? Erre szeretne mindenki válaszokat kapni vagyis majdnem mindenki mert vannak akiknek azaz érdeke, hogy ne derüljön ki mi is történt 1942-ben Kubában. Versenyfutás kezdődik az idővel és a különböző hatóságokkal, hogy végre kiderüljön, hogy Ernest Hemingway mit is csinált 1942-ben Kubában.

Ungvári Tamás írói tudásának legszélesebb palettáját mutatja be a regényben, úgyhogy az ember ezt egyáltalán nem érzi nyomasztónak. Hogy példát hozzak erre, leírom az egyik kedvenc részemet a könyvből: "Eszembe jutott sokszor, mit jelent magyarnak lenni. A meghatározására persze sosem vállalkoztam, de odáig eljutottam, hogy a mi hazánkban minden egyes ember elvárja, hogy valaki gondoskodjék róla. Csoportokba, klánokba tömörülnek, családot alapítanak, netán a párthoz vagy más szervezetekhez igazodnak, csak azért, mert nem bíznak önmagukban. Kapaszkodnak valakibe, kapaszkodnak valamibe, előre be akarják biztosítani a jövendőjüket, ezért is tapadnak annyira a múlthoz, mert hiszen a múlt a jövő alapja, s ezért kapcsolják ki folytonosan a jelent, vagy úgy, hogy visszarévednek a tegnapba, vagy úgy, hogy csak a holnapra függesztik a tekintetüket."

Egy szó mint száz, Hemingway, Kuba vigyázz! Érkezünk!

Jó olvasást!