Bíró Szabolcs: A birodalom ura

Anjouk VII. rész

Már rég vágytam rá, hogy a legújabb Anjou-rész a kezembe kerüljön és pár nap leforgása alatt odáig jutottam, hogy már az élményeimet gépelem a Birodalom uráról.

A történet továbbra is az Anjou család, a magyar történelem és a Bátor család köré épül. A hetedik kötet nem is sokat vacakol in medias res, már azt láthatjuk hogy Károly Róbert a halálos ágyán várja a végső megnyugvást. Mindig is nagyon tetszett, ahogy Bíró Szabolcs belefűzte a halál, elmúlás képeit a regényeibe. Itt azt láthattuk, hogy néha ez milyen egyszerűen és profán módon megy végbe, még egy hatalmas uralkodó esetében is.

birodalomura.jpg

A helyzet korántsem egyszerű, hiszen a fiatal lovagkirálynak Anjou Lajosnak bizonyítania kell, hogy méltó apja örökségére. Vajon képes lesz felnőni a feladathoz? Miközben fél szemét Nápolyról és öccséről sem veheti le. Hiszen az Anjou-ház öröksége és becsülete a tét.

Az anyakirályné Piast Erzsébet sincs egyszerű helyzetben. Vonuljon háttérbe vagy szálljon harcba fiai jövőjéért egy férfiak által uralt világban?

Bíró Szabolcs mindig kényesen próbál figyelni a történeti hűségre, amellett, hogy tudjuk, hogy regényről van szó nem pedig történelmi dolgozatról. Ezért is nem meglepő, hogy regényei nem futószalagszerűen két hetente jelennek meg, gyatra minőségben. Például a regényből számomra az egyik legizgalmasabb adalékanyag az Anjouk egyik címerállatához kapcsolódik. A strucc amely egy patkót tart a szájában, meglepő és érdekes történet, ami tovább növeli a regény értékeit. Érdemes megismerkedni vele!

De az országos események mellett, ne menjünk el a Bátor család története mellett sem. Hiszen a Non nobis domine sorozat óta szorítunk azért, hogy ez a család megtalálja a helyét és a boldogulását ebben a vérzivataros korszakban. Bátor Szilárd a dubicai várispán regényünk főhőse, aki nem csak a családja örökségétől, de saját múltjától sem tud szabadulni. Mégis meg megcsillan a remény, hogy minden a rendes kerékvágásba kerül.

Külön ki kell emelnem, hogy régi vágyamat is kielégítette a könyv. Hiszen most már hangsúlyosan és végérvényesen bekerült a regénybe Toldi Miklós alakja. (Édesapja  Toldi Lőrinc a mühldorfi csatában vesztette életét, azóta reménykedtem, hogy Miklós is előbb-utóbb fontos szerephez jut a történetben.) A szerző méltó maradt Arany János klasszikusához, de új friss vért is vitt a karakterbe, amit öröm volt olvasni és alig várom, hogy megtudjam milyen elképesztő kalandokba is keveredik még ez a fiatalember.

A régi király Károly Róbert halott, az új király Lajos nagyon is él, akinek mind a népének, mind a szomszédainak bizonyítania kell, hogy nem véletlenül került az ország élére és nem lehet fél vállról venni. Ideje újra felölteni a harci öltözetet megmutatni a magyar virtust és helyreállítani a rendet a birodalomban.

Bátor Szilárd is elhagyja a dubicai birtokot, ami újra felkavarja az általánosnak hitt nyugalmat a család életében...

Meg kell jegyeznem, hogy külön meg kell dicsérnem, hogy az író nem kívánja megidealizálni a háborút. Tisztában van annak mocskosságával és kegyetlenségével is, sőt megmutatja azt is, hogy nincs itt jó és rossz oldal, nem fekete vagy fehér egyik fél sem. Ha arról van szó mindenkiből a legrosszabb, legkegyetlenebb oldalát hozza ki a háború.

A Birodalom ura egy letisztult, tudományos alapossággal megírt történelmi regény. Méltó az elődeihez és remek nyitánya a következő trilógiának!

Jó olvasást!