Kepes András most bemutatásra kerülő könyve már rég várakozott a polcomon elolvasásra. (Utólag elismerem, hogy megérdemelte volna, hogy előbb kézbe vegyem már) Egy nagyon izgalmas fordulatos magyar regény, amely a magyar történelemnek, magyar embereknek állít görbe tükröt. (De ezt később bővebben kifejtem)

A történet a két világháború között kezdődik és egészen napjainkig jutunk el. Három családnak a sorsát követhetjük végig, több generáción keresztül. Megismerhetünk egy szegény parasztcsaládot, egy zsidó családot és egy arisztokrata családnak az életébe is betekintést nyerhetünk. A cselekmény főszála Tövispusztán egy kis faluban játszódik. Béke van nem rég vannak túl az emberek a nagy háborún. Szó szerint, örülnek, hogy élnek. De, mint mindig megjelenik az emberek életében a politika és a különböző ideológiák. (Lássuk be a politika egy olyan dolog, ami a barátokból is ellenséget tud csinálni. Megmérgezi az ember lelkét...) Egy kicsiny faluban is, mint Tövispuszta komoly vitákat tud kiváltani a zsidótörvények, és a "zsidózás" megjelenése. A zsidó család Goldsteinék a faluban a boltosok, mindenkihez kedvesek senkivel sincsen konfliktusuk, de olyan korban élnek amikor annyi is elég az ellenszenvhez, hogy zsidó származásúak. Az arisztokrata családban pedig félnek az új eszméktől, mivel saját pozícióikat látják veszélyeztetve.

A háborúba belekeveredik Magyarország, de a könyvben elsősorban nem a harcokról olvashatunk hanem a nyilas rémuralomról. A Goldstein család is megsínyli az eseményeket. De igazából mindenki szenved. A háború után felelősségre vonják a nyilasok nagy részét. De nem mindenkit, aki hajlandó az új rendszer besúgójának lenni az megúszhatja. Erről is olvashatunk a regényben. Magyarország egyik diktatúrából egy másikba ment át. Esetleg csak más eszméket pufogtatva, de Kepes András gondoskodik arról, hogy ezek a fontos politikai kérdések jól kidomborodjanak. A világ nem igazán változik a fontos kérdésekben, inkább az emberek. Az 1956-os forradalom is megjelenik a főszereplők szemszögéből bemutatva és egy kicsit hétköznapibb, emberibb szemmel bemutatva.

A három család életét párhuzamosan olvashatjuk végig a magyar történelem főbb korszakain.

De mind minden nagy korszak ennek is el kell múlnia egyszer és lassacskán eljut a történet napjainkig. Ahol a szerző szembesít minket olvasókat is saját magunkkal és saját történelmünkkel. Olyan érzése van az embernek, mintha nem fognánk föl semmit a dolgokból az egyszerű életből. Sohasem jó, sohasem tanulunk Önnön vagy felmenőink hibáiból. Mintha köröket írnák le és várnánk, hogy holnaptól más lesz, holnaptól jobb lesz, de a legfontosabb dolog viszont nem változik, az ember.

A történet végén az egyik főszereplő megkérdezi mi a fontos az ő életében? A beteg kislánya volt a válasz. Aki lehet jobban megértette az élet lényegét,mint bárki más? Akit, képes volt lenyűgözni az ablakon besütő napfény? Lehet, hogy a sok ideológia, politika,kultúra és pénzhajhászás között elvesztettünk valamit. Valahol megtörünk gyerekkorunk után és sajnos a lényeget, az élet értelmét veszítjük el. (Ez már a saját okfejtésem a könyvről és mondanivalójáról)

Elgondolkodtató történet, mind a magyar történelemről, mind emberről, mind az életről. Remekül megírt, érdekes, izgalmas regény. Kötelező jellegű!

Jó olvasást!