Kardos Ferenc egész munkásságára jellemző, hogy a roma kultúrát feltárja, a roma identitást erősítse a roma közösségeken belül. Számos könyvben és tanulmányban foglalkozott már a roma történelemmel és kultúrával. Jelen tanulmány méretű füzetecskében a romák nagykanizsai életéből villant fel számunkra történeteket a 20. századból. Nagyon izgalmas és fontos, hogy a szerző körüljárja, hogy ki számít romának és cigánynak és milyen társadalmi csoportokba osztották be saját magukat. A kötet egyik fő kérdése, hogy lehet-e egységes roma kultúráról, történelemről beszélni? A válasz nem. Hiszen még a 20. században sem történt meg, hogy egységes írott kultúrája legyen a romáknak.

A szerző három fontos csoportra osztja fel a roma társadalmat a muzsikus, kereskedő és az iparos romákra. Itt megemlítenem Kocsis Katalin blogját (Kataliszt blogja), amelynek egy teljes blogbejegyzését idéz a könyv, egy régi cigányprímásról Sárközi Jancsiról. Kocsis Katalin fontos és alapos kutatásokat végez Nagykanizsa zenei életével kapcsolatban, ha valaki többet szeretne megtudni a kanizsai zenei életről, akkor a blogja alapforrásnak számít.

A munkában olvashatunk Orsós Jakab (1920-2002) visszaemlékezéseiből is. Komoly forrás, hiszen kevés hiteles információ maradt ránk erről a korszakról. Milyen nehéz volt a letelepedés, a beilleszkedés, hiszen még magyarul sem tudtak. De szép lassan megtalálták a helyüket a társadalomban. 

A második világháború több szempontból is a 20. század legborzasztóbb eseményei közé tartozik. A zsidóság mellett a cigányságot is rengeteg atrocitás érte. A téma feldolgozásának a nehézségét adja, hogy nem maradtak fenn írásos feljegyzések, összeírások. Hiányoztak azok az emberek, akik ezeket a feladatokat végre tudták volna hajtanai a roma közösségeken belül. Ezért csak megbecsülni tudjuk a roma áldozatok számát. Érdekes azt is megfigyelni, hogy amíg lehetett addig a hatóságok próbáltak szemet hunyni a romák elbújtatása felett. Hiszen kellettek az erős kezek, akik földet tudtak művelni. Így amíg nem szigorodtak a szabályok a hatóságok is elnézőbbek voltak.

Csak közvetve vannak információink az elhurcoltakról és az áldozatokról, ezért a kutatás is nagyon nehéz és sokszor szerencsére is szükség van, hogy újabb információkat tudjunk meg a roma holokausztról. Ahhoz, hogy hasonló események ne történhessenek meg, ezért minél sokrétűbben és kellő alapossággal kell feldolgoznunk a történelemnek ezt a sötét időszakát. Folyamatosan emlékeztetni kell a világot a szörnyűségekre, hogy soha többet ne ismétlődhessenek meg, egyetlenegy emberrel sem. Jelen kötet ebből a szempontból mérföldkő.

Jó olvasást!